Hathor lánya

10. Nehéz döntés

Szithathor ajtaján kopogtattak, szolgálólányai meghajoltak előtte, miután bementek. A hercegnőt átkísérték a palota másik szárnyába, ami déli fekvése miatt reggeltől estig fényben úszott. Szobája a herceg többi ágyasának szobája mellett helyezkedett el. A lakrészt gazdagon rendezték be, Aranyozott szekrényekkel, hatalmas ággyal és fésülködőasztallal. Rengeteg kozmetikum és smink volt szépen elrendezve a fiókokban. Színes macska szobrok álltak a sarokban a díszpálmák mellett. Az egyik asztalra egy kis Hathor szobrot tettek, ami aranyozottan csillogott a napfényben. Mikor meglátta, elmosolyodott. A nagy ablakok előtt hímzett, átlátszó rózsaszín függöny lógott. A hálóból nyílt hatalmas gardróbszobában legalább annyi ruhát és ékszert halmoztak fel, mint ami neki otthon volt, hercegnő létére. Végignézett a luxus holmikon és eszébe jutott, mennyire hiányzott már neki, hogy normálisan felöltözhessen. Elgondolkodott rajta, mennyire szeretette korábbi életét. Nub segített neki megfürödni az illóolajoktól illatozó, piros virágszirmokkal teleszórt medencében. Megmasszírozták a hátát, kifésülték vállig érő haját. A fésülködőasztal előtt ült és nézte magát a tükörben. Örült neki, hogy az arca nem tűnt megviseltnek. Szolgálólányai feketével kihúzták a szemét, világoskék szemhéjpúderrel festették. Fehér földig érő ruhájában mély kivágás volt, amire kék, hosszúkás gyöngyökből készített hálót húzott, ami megegyezett az alatta lévő ruha alakjával és hosszával. Hajtincseinek végébe hasonló kék gyöngyöket fűztek. Egy aranyozott, lótuszmintás tiarát viselt, hozzá illő karkötőkkel, amiket felkarjára és csuklójára is tettek. Miután befejezték, a szolgálólányok megálltak előtte és néztek rá, mintha csak gyönyörködnének művükben.

- Úrnőm, igazán szép vagy. – Jegyezte meg Nub.

- Köszönöm. – A helyzet emlékeztette arra, mikor Nebet segített neki előkészülni az ő tiszteletére rendezett ünnepségre, Per- Uadzsetben.

- Indulnunk kéne, a királyné már biztosan vár minket.

- Vajon milyen a többi ágyas? – Kérdezte Szithathor érdeklődve, mire az egyik lány elkezdte felsorolni az összes létező adatot róluk. Addig hallgatta az elbeszélést, míg át nem sétáltak a királyné lakosztályába.

- Nebet. – Horhet megállt mellette. Idegesnek látszott, ami szokatlan volt tőle.

- Mi a baj?

- Semmi. Miért?

- Úgy festesz, mint aki foghúzásra vár.

- Az nem jó jel, igaz. – Sötétkék alsót viselt, aranyozott övvel, Díszes melldíszt, amely Hóruszt ábrázolta, színes kék kövekkel és üveggel volt kirakva. Arany karkötőibe lazurit köveket raktak. Szerette ezt a színt, mert kihangsúlyozta a szemét. Kobrás aranyozott koronája ékesen csillogott a fején.

- Nyugalom, mi történhetne? Ez csak egy uzsonna.

- Te viszont gyönyörű vagy. Lenyűgöző a szépséged.

- Te akkor is így láttál, mikor senki más. Mikor egy koszos rabszolga voltam. Mégis miért?

- Azt hiszem, tudod a választ. – Felelte és mélyen a nő szemébe nézett. Szithathor egész testén melegség futott át és zavartan bement a terembe.

- Felség, köszöntelek. – Mondta majd meghajolt.

- Nebet? Ez te vagy? Hű, igazán elképesztő a változás. – A királyné az ágyasok körében ült, úgy vették körbe, mint a keselyűk és a hercegnőt méregették, még azután is, hogy Horhet belépett.