Hathor lánya

22. Egyiptom jövője - Befejező rész -

Királyi palota Per-Uadzset

Szithathor szobája ablaka előtt állt, kifelé bámult, hasában növekvő gyermekére gondolt. Rátette a kezét és megsimogatta. Annyira elmerengett, hogy észre sem vette mikor Horhet belépett. A nő háta mögé osont és gyengéden átölelte. Hozzábújt a királynőhöz, mély lélegzetet vett, hogy érezze az illatát.

- Hiányoztál. – Mondta Szithathor és a férfi kezére tette a kezét.

- Annyira aggódtam miattatok. Nagyon féltem, hogy ezúttal végleg elveszítelek.

- De mi végül mindig egymásra találunk, bármi történjen is.

- Bocsáss meg. – Szorosan hozzábújt a nőhöz és megpuszilta a nyakát. A királynő egész teste beleremegett.

- Nem te tehetsz róla, anyám ravaszul kitervelte az egészet. Nem gondoltam volna, hogy ez a szándéka.

- Nem erről beszéltem. Bocsáss meg mindenért, amit veled tettem. Nagyon sajnálom.

- Azt hiszem, ha így ölelsz, nem tudok nemet mondani. – Elmosolyodott, férje felé fordult és megcsókolta.

- Szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban. Téged és a kisbabánkat is. – Felesége hasára tette a kezét, a baba pedig rúgott egyet.

- Mi volt ez? Érezted? – Boldogan mosolygott.

- Rúgott a baba. – Felelte. A szeme bekönnyezett, abban a pillanatban úgy érezte ő a legboldogabb ember a földön.

- Szia kisbabám. – Lehajolt és a nő hasához tette a fülét. – Hallasz engem? Én leszek a legjobb apuka az egész világon. – Megsimogatta. – Anyukád már most is a legcsodálatosabb anyuka. – Szithathor beletúrt a fáraó fekete hajába.

- Anyukád nagyon szereti az édesapádat. – Mondta halkan. Horhet megpuszilta felesége pocakját.

- Na és ki az a férfi? Akivel együtt jöttetek?

- Az anyám egy szigeten tartotta egész életében. Engem is oda vitt. Sosem talált volna ránk senki, szrencsénk volt, hogy meg tudtunk szökni. Az anyám talán még mindig ott van.

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem kedvelem az anyádat.

- Sejtettem. – Elmosolyodott.

- De nem fogok vele tenni semmit. Ide hozatom a fővárosba és kap egy palotát. Persze katonai őrizettel.

- Rendben van, köszönöm.

- Olyan sok dolog történt, míg nem voltál itt. Kerestelek mindenfelé. Az emberek azt hitték rólam, hogy én szándékosan végeztem veled, hogy enyém legyen minden hatalom. Nem tudják, hogy nélküled még létezni sem tudok.

- Ne aggódj, már minden rendben van. – Megsimította férje arcát. – Soha többé nem válunk el egymástól.

- Na és az a férfi jól bánt veled?

- Elég mogorva. Senkivel sem találkozott még anyámat és néhány őrt leszámítva. Még nevet sem adtak neki.

- Miért tartotta ott az anyád?

- Nos, megígérted, hogy egyetlen rokonomat sem bántod, tehát tartanod kell magad ehhez.

- Ő a rokonod?

- Az unokatestvérem. Apám bátyjának a fia.

- Leesik az állam.

- Az a legmegdöbbentőbb, hogy apám nem is tudott róla.