Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

21.

Ahogy rohantunk kifelé, szó szerint nekifutottunk az ajtónak, ami majdnem kidőlt a helyéről.

-Futás!-ordítottunk egyszerre a mellettem rohanó szőkeséggel. A többi fiú csak értetlenül nézett ránk, de ahogy meglátták az üldözőinket, újult erővel felpattantak eddigi helyükről és futni kezdtek.

Kiszaladtunk a kapun és futottunk a belváros felé, ahol több a búvóhely. Ashhel egymásra néztünk, majd bólintottunk egyet. Felemeltük a kezünket, hogy figyeljenek ránk, majd külső kezünk ujjait széttárva jeleztünk a mögöttünk lévőknek, hogy szétszóródunk. Mindenki más-más mellékutcába fordult le.

Kanyarogtam a kis utcák között. Egyre távolabbról hallottam a cipőkopogást. Elbíztam magam és rossz irányba kanyarodtam, zsákutcába jutva.

-Picsába.-szitkozódtam halkan, megállva. A lábdobogás egyre közelebbről hallatszott. Ekkor felvillant a fejemben a lámpa. Le kell lőnöm.

Elbújtam úgy, hogy rálássak a sikátor bejáratára. Nem sokkal később meg is jelent egy alak. Nem ismertem fel az alakját, így céloztam. Már bent tartottam a levegőt, hogy lőjek, mikor az üldözőm megszólalt.

-Amy.-szólt halkan.

-Brandon?-kérdeztem halkan, de meghallotta és felém vette az irányt. Mikor megállt előttem, a mellkasának nyomtam a fegyver torkolatát.-Mit keresel te Arthur emberei között?-vicsorogtam rá.

-Bízz bennem. Nem foglak bántani.-mondta, majd lassan elővette a pisztolyát és felém tartotta a markolatot. Elvettem és zsebre vágtam, majd leeresztettem a saját csúzlimat.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Ashtől jövök. Azt mondta, hogy a Phoenix-ben vár egy óra múlva ebben a ruhában.-nyújtott felém egy táskát. Elvettem tőle és belenéztem. Egy viszonylag elegáns lenge ruha volt benne, meg combra csatolható kések. Nem hazudik. Csak a szőke tudja, hogy a combomra szoktam rakni a kést, ha szoknyában megyek valahova. Visszanéztem a pultos haveromra.

-Mi történt az engem üldözővel?-kérdeztem.

-Fogalmazzunk úgy, hogy pótoltam a vashiányát.-mosolygott rám. Elkuncogtam magam.

-Bolond vagy, Bran. De akkor én megyek. Vigyázzatok magatokra Dylannel.-veregettem meg a vállát a hátamra kapva a táskát, ezután elfutottam, a sarkon "véletlenül" elhagyva Brandon pisztolyát.

Már átöltözve, teljesen rendbe szedve léptem be az étterembe. Elrohantam Sarához egy kis segítségért, meg hogy hagy használjam a fürdőszobát és a sminkjeit. Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, egyből megláttam Asht és egy másik férfit, amint beszélgetnek. A bejárat hangjára a szőke felkapta a fejét, majd a helyéről felállva indult meg felém, de ekkor egy biztonsági őr állt elém.

-Jó estét, kisasszony. Miben segíthetek?-kérdezte mély, reszelős hangján. Teljesen leblokkoltam hirtelen, de szerencsére Ash is odaért mellém.

-Szia, Édesem. Már vártunk rád.-karolta át a derekam és egy puszit adott a számra. Mi a szent szar?! Egy pillanatra nem fogtam fel, mi történik.

-Oh, elnézést, Mr. Chapman. Nem tudtam, hogy a hölgy az ön kedvese.-szabadkozott a biztonsági őr.-További szép estét.-azzal továbbállt és visszament a helyére.

-Gyere, Judy, szeretnélek bemutatni valakinek.-karolta át a derekam fél kézzel, miközben elkezdett vezetni az asztal felé, továbbra is tökéletesen játszva a szerepét.

-Chapman, mi? Ügyes húzás, de nem tudtál volna mondjuk a húgodként kitalálni engem, mi?-súgtam neki.

-Így jobb.-mondta könnyedén, majd leültetett az egyik székre, ezután ő is leült.