Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

16.

Ahogy elértük a birtokot, a gyomrom görcsbe rándult. Kirángattak a kocsiból és elkezdtek vezetni. Pontosan tudtam, hova visznek. Út közben Ibe-san máshova került.

-Papa Dino! Meghoztuk a foglyokat!-kopogott be az egyik ember.

-Hozzátok be!-szólt ki Dino. Kinyitották az ajtót és bevittek minket. Én egyből lehajtottam a fejem.-Ez ki?-tudtam, hogy rám mutat.

-Ashhel volt. Róla nincs semmink, így gondoltuk, behozzuk.

-Ez fiú, vagy lány?-úgy kezel, mintha egy rohadt tárgy lennék!-Nézz rám!-lassan ráemeltem a tekintetem. Nem ismert fel, mert rajtam volt a maszkom és kilenc év hosszú idő.-Szedjétek le róla a maszkot!

-Nem kell.-húztam el a fejem és magamnak fedtem fel az arcom.-Még mindig egy tárgy vagyok?

-Amy! Te vagy az, kislányom?-állt fel az asztaltól és odajött hozzám. Megsimította az arcom, én pedig csendben tűrtem az érintését. Ekkor megragadta a hajam a tövénél és megcibálta.-Hol voltál, büdös kölyök?! Hát erre neveltelek én?! Hogy elszökj?!

-Mikor dicsértél meg akár egyszer is?! Vagy mosolyogtál rám?! Hét év alatt egyszer sem! Pedig a saját lányod vagyok! Azt se tudtad, hogy mit tanulok meg éppen az egyik gorilládtól!-csattantam fel, miután sikerült kiszabadulnom a szorításából.-Anyát is csak azért vetted el, mert nem kellet így fizetned neki! Nem szeretted! csak kihasználtad, hogy legyen ingyen munkaerőd és egy herceged, aki majd a helyedbe lép, ha téged végre eltesznek láb alól! De lány lettem és ezért magasról tettél rám! Miután elmentem beszereztél egy fiút, hogy legyen méltó utódod! De az is ellened fordult!-a sírás fojtogatott, de nem engedtem meg azt az örömöt, hogy sírni lásson.

-Te vele így nem beszélsz! Fattyú!-kevert le nekem egyet az egyik embere. A földre estem az ütéstől. Ash letérdelt mellém és próbált felsegíteni.

-Mikayla, jól vagy?-kérdezte lágyan.

-Mikayla? Szóval felvetted annak a ribanc anyádnak a nevét?-nevetett gúnyosan Golzine.

-Inkább, mint, hogy a te nevedet viseljem.-néztem fel rá dühösen. Az arca grimaszba torzult és hasba rúgott. Magzatpózba kuporodtam a terem közepén.

-Hagyd békén!-kiáltott rá a szőke és ellökte egy kicsit.-Ez már tényleg sok! Nem gondolod, hogy ha eddig le se szartad, akkor most már kéne vele foglalkozni?!

-Ash.... Te ebbe ne szólj bele. Nem a te dolgod, hogy velem mit csinál.-fogtam vissza, mielőtt nekiesik.

-De az én dolgom, mert megszerettelek! Azt pedig nem hagyom, hogy a szeretteimet bántsák!-szólt vissza.

-Vigyétek el őket és készítsétek fel őket a ma estére! Meg a két riportert is! A kis japán a szobámba megy.-intett egyet az apám és visszament az asztalához. Eiji! Ezt nem hagyom! Csak szabaduljak ki!

Elvittek minket külön szobákba. Eloldoztak és rám zárták az ajtót kulcsra. Rögtön próbálkoztam az ablakkal, de az is be volt zárva és golyóálló üvege volt. Hirtelen egy kulcs elfordult a zárban és egy hölgy lépett be.

-Kisasszony. Én fogom felkészíteni a ma esti vacsorára.-hajolt meg enyhén.-A nevem Mary.

-Jó napot.-bólintottam, mintha semmire sem készültem volna.-Kérem, ne hívjon kisasszonynak. Csak simán Amy. Rendben?-mosolyogtam rá.

-R-rendben.-mondta kicsit megszeppenten.

-Mivel kezdünk?-ültem le az ágyra.

-Szerintem kezdjünk a sebhellyel.