Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

29.

Még a rész előtt megjegyezném, hogy itt kezdek majd erőteljesebben eltérni az animétől. Példának okáért nem lesz benne a Dino-féle elrablás sem! Na de nem is húzom tovább az időtöket, jó szórakozást!

Reggel, ahogy kinyitottam a szemem, egy üresnek tűnő ágy fogadott. Legyünk őszinték, csak én voltam benne. Kicsit elszomorodva ültem fel, reméltem, hogy Ash végre pihenni fog egy kicsit. -Hova ment már megint? Kapott volna egy hívást?-gondolkodásomat az ajtó hangja zavarta meg. Felkaptam a fejem. Szőke hajú barátom egy tálcát tartott az egyik kezében, míg a másikkal a lehető leghalkabban csukta be az ajtót. Mosolyogva figyeltem, ahogy megfordul és kisebb döbbenet ül ki az arcára. Ezután rendezte a vonásait és lemondóan mosolyogva sóhajt egyet.

-Tökéletes reggelt akartam neked, de ahogy látom, ez nem jött össze.-mondta, miközben leült az ágy szélére mellém és nyomott egy puha csókot a számra.-Jó reggelt.

-Jó reggelt.-viszonoztam a pillepuszit.

-Ajj, kell neked ilyen koránkelőnek lenned. Ágyba reggelit szerettem volna neked hozni. Hogy arra kelj fel, hogy simogatlak.-szontyolodott el.

-Na, Ash, ne csináld már!-kuncogtam kedvesen.-Ha ez megnyugtat, másfél perce keltem fel.-másztam ki a takaró alól és a hátához simulva átkaroltam a nyakát.-A reggelit meg köszönöm, nagyon édes vagy.-búgtam halkan a fülébe, majd hintettem egy puszit az állkapocscsontjára.

-Aj, te nőszemély.-fordult velem szembe, így támaszkodott az ágyon.-Miért nem tudtál két perccel tovább szundizni, huh?-kérdezte vigyorogva, majd megcsókolt.

-Mert nem.-nyújtottam ki a nyelvem játékosan, mikor elvált tőlem. Ekkor a gyomrom hangosan kordult egyet.

-Csak nem éhes vagy?-kérdezte kuncogva, mire morcosan bólintottam egyet. Erre csak elmosolyodott és az ölembe rakta a tálcát, amin volt gofri, meg kávé, ahogy én szeretem.

-Köszönöm!-nyomtam egy puszit a szájára, majd elkezdtem falatozni. Ash is elvett egy gofrit és elkezdett enni.

Reggeli után egyből munkához láttunk. Ki kellett iktatni Dino összes szövetségesét, még ha ez azt is jelentette, hogy magát  a köztársasági elnököt kellett eltennünk láb alól.

-Ash, nézd csak, ki jött meg!-szóltam a fiúnak, ahogy kukucskáltam ki az ablakon a bankra. Apám épp szállt ki a kocsijából és vele volt még valaki. A kalapjától nem lehetett látni az arcát, de én egyből felismertem.

-Mi a faszt keres itt Blanca?-kérdezte idegesen Ash.

-Nem tudom, de ez már rosszul kezdődik.-motyogtam és elléptem az ablaktól. Magam köré fontam a karjaimat. Hallottam, ahogy a szöszi is ellép az ablaktól, egyenesen mögém. Gyengéden fogta át a testem, védelmezően húzva magához.

-Nem lesz baj. Ígérem.-súgta a fülembe lágyan, majd puszit hintett mögé. Akaratlanul is végigfutott a gerincemen a kellemes bizsergés. Szorosabban bújtam hozzá, ő pedig erősebben vont magához. Így maradtunk egy ideig.

-Most kéne kiiktatni.-szólaltam meg hirtelen és megpördültem a sarkamon.-Most biztosan nem számít egy támadásra. Ha most csapunk le, akkor több esélyünk van!

-Nem. Nem mehetünk fejjel a falnak. Ott vannak a biztonsági őrök. Meg nemgyanús ez neked egy kicsit?-vonta fel a szemöldökét. Meg se várva a válaszom, folytatta.-Nem egy testőrrel szokott járkálni. Oké, ez a testőr Blanca, de nem bízik ő annyira a képességeiben, hogy elég legyen neki egy ember. Biztos, hogy bent is vannak őrök, vagy körülveszik az épületet és az ablakon át figyelnek.

-Picsába!-szitkozódtam.-Nem érdekel. Én akkor is lelövöm. A szemébe nézek és végzek vele.-téptem ki magam az öleléséből és megindultam a hálószoba felé.

Felkaptam magamra egy fekete farmert, egy fehér ujjatlant, hajamat kifésültem és beállítottam, hogy takarja az arcom jobb oldalát. Felkaptam fekete sapkámat és a coltot a kis asztalról, amit a nadrágom hátuljába csúsztattam, a trikó aljával pedig elrejtettem. Ezután pedig az előszobába érve magamra rángattam a tornacipőm é a bőrdzsekim is. Ash persze folyamatosan kiabált és kérlelt, hogy hagyjam abba, de nem hallgattam rá. Ha beledöglök is, de most lelövöm az apámat azért, amit velünk tett. Az ajtó nagyot csattanva csukódott be mögöttem, de azonnal ki is nyílt, majd a mögöttem loholó szőkeség elkapta a karomat.

-Mi a fenét csinálsz, az Istenért?!-fordított maga felé.-A vesztedbe rohansz, hát nem látod?! Azért jött egyedül, hogy becserkésszen minket!-nézett a szemembe dühösen.

-Nem érdekel, nem tűröm tovább, hogy megkeserítse az életünket! Nem mehetünk ki a főbb utakra, mert Dino emberei elkapnak minket!-szóltam vissza ugyanolyan hangnemben.-Nem fogom hagyni, hogy ez a tetűláda elvegye a tinédzserkorunkat!-fúrtam a tekintetem az övébe, ami úgy tűnt, használt, mert a kezei elernyedtek és leomlottat rólam. Ezt kihasználva menekülőre fogtam és elhagytam a szintet.

Ahogy beléptem a szomszéd épületbe, becses nevén a bankba, Blanca fejét felém fordította. A szemében egyből megcsillant a felismerés, hogy nem éppen békés szándékkal jöttem és egyből próbálta védeni a főnökét.

-Meg ne próbáld, Blanca!-szóltam rá a férfira, mire Dino megpördült és megrökönyödött arccal nézett rám.

-Te kis ribanc! Hogy lehetsz még életben?!-dühöngött. Ekkorra már a teljes személyzet és minden civil kámforrá vált az egész bankból, én pedig ezt konstatálva kirántottam a fegyvert a nadrágom korcából és a tulajdon apámra szegeztem, eszelősen vigyorogva.-Teszed azt el, kislányom!-szólt rám.

-Azt hiszed, hogy hallgatok rád, te féreg?! Van még képed a lányodnak hívni azok után, hogy mit tettél velem?!-kiabáltam. Blanca értetlen tekintetét éreztem magamon, szóval felé is fordultam.-Jó újra látni, Blanca. Kár, hogy ilyen helyzetben találkozunk újra annyi és után.-mosolyogtam rá félénken.

-Amy? Tényleg te vagy az? Akkor nem csak képzelődöm?-nevetett fel.-Jól megnőttél! Mi járatban?-kérdezte kedélyesen.

-Megölöm ezt a férget, abban a járatban!-vettem vissza dühös énemet és megint az apámra szegeztem a tekintetem.

-Azt sajnos nem engedhetem.-sóhajtott, ezután pedig le akart szerelni, de nem hagytam magam.-Hm, látom, szorgos voltál.-mosolygott rám elégedetten.

-Fogalmazzunk úgy, hogy volt rá esélyem.-mondtam, miközben csapdostuk ki egymás kezéből a kibiztosított fegyvert.-Netán egyedül vagy, hogy még élek?

-Igen, azt kell mondjam, az apád nagyon bízik bennem.-rántott vállat.

-Blanca, fejezd be a bájcsevejt és végezz vele!-szólt idegesen Dino, de ekkor  Ash lépett be az üvegajtón és egyenest a kopasz férfi szeme közé célzott.

-Szerinted vagy olyan gyors, hogy lerázd Amy-t és a védenced elé ugorj, vagy engem leszerelj, Blanca?-nevetett a fiú. Megfagyott az egész terem. Itt a lehetőség, hogy végre véget vessünk a szenvedéseinknek. Mindketten Papa Dino-ra fogjuk a pisztolyainkat, Sergei pedig kettőnk közt váltogatja a tekintetét, hogy melyikünk fog előbb megmozdulni.

Hirtelen betörtek az ablakok három irányból, minket megkötöztek és a földre löktek, míg Blanca odament a maffiavezérhez.

-Ilyen nincs, Amy, mondtam, hogy ez csapda!-sziszegte felém Ash.

-Ha nincs az az édes, de idegesítő szokásod, hogy mindentől óvni akarsz, akkor most csak én lennék szarban, de neked feltétlenül ide kellett jönnöd!-morogtam vissza.

-Naná, hogy meg akarlak védeni, hiszen szeretlek!-csattant fel.

-Nagyon cuki vagy, hogy így óvsz engem, de meg tudom védeni magamat is. Sky ellen is tökéletesen álltam a sarat, nem rémlik?-Az egész bank minket és a kis vitánkat figyelte. Mit ne mondjak, elég viccesen nézhettünk ki. Két tini, akik úgy veszekednek, mint egy öreg házaspár, miközben egymással szembe fekszenek a földön, üvegszilánkok között, tetőtől-talpig kötelek közt vergődve.

-Pofa be!-rúgott belém az egyik katona, mire csak fájdalmasan felszisszentem és összeszorítottam a szemem.

-Anyád!-szűrtem ki a fogaim között. A férfi egy cöccögés után otthagyott minket és beszélgetésbe elegyedett a többi felnőttel. Mi a picsát fogunk mi csinálni így?