8.

552 36 6
                                    

Ash.... Sírt. Nem hittem volna, hogy valaha is látom őt akár csak bekönnyezni. Erre most itt van előttem és itatja az egereket, miközben motyog valamit. Nem hallom tisztán, így közelebb megyek.

-Bátyám....-suttogta, miközben lehajtotta a fejét felhúzott térdeire. Nem bírtam nézni, így közelebb mentem hozzá és megérintettem a vállát. Ijedten fordult hátra, majdnem le is esett az épület széléről.

-Csak én vagyok. Nyugi.-fogtam meg a felkarját, mielőtt lesett volna. Idegesen kifújta a levegőt és visszaült eredeti helyére.

-Minek jöttél utánam?-kérdezte, mikor leültem mellé.-Menj el.-nézett rám bosszúsan, de a könnyei még mindig folytak.-Hagyj egyedül.

-Nem. Tudom, mennyire fáj, hogy elvesztetted. Én is láttam, mikor a testvéreim meghaltak. Akkor is én voltam a hibás. És most is. Ha nem vagyok figyelmetlen és előbb észreveszem Colint, akkor ez nem történik meg.-nekem is könnyek gyűltek a szemembe.-S-sajnálom.....-kezdtem néma sírásba én is. Lelógattam a lábam a mélybe.

-A bátyám.. Hhh.. Sokszor emlegetett egy embert. Egy lány nevét mondogatta. Először azt hittem, a barátnője, de nem, mert akkor tudtam volna róla.-fordította felém a fejét.-Utána meg elkezdett egy dalszöveget motyogni.-kuncogott fel fájdalmasan. Összeszorult a szívem, de nem tudtam tovább magamban tartani.

-When the days...-szipogtam egyet-a-are cold... and the cards... all fold...-összeszorítottam a fogaimat, hogy ne törjön ki belőlem a sírógörcs. Nem tudtam folytatni. Lassan a mellettem ülő fiúra vezettem a tekintetem, aki megrökönyödve nézett rám.

-Honnan.....-hápogott.

-A lány neve Amy volt.....-néztem a szemébe. Már nem tudott semmit se kérdezni, mivel Max feljött, hogy indulunk. Lementünk, ahol már egy régi furgon várt minket. Ott volt Ibe-san is.

-Shad, Ash, végre! Már azt hittem, nem is jöttök!-mosolygott ránk vidáman a férfi.

-Ash, vegyél fel valamit.-dobott felé egy pólót Shorter, de sikeresen engem talált el.

-Gratulálok.-vettem le a fejemről a ruhadarabot és odaadtam a szőkének.

-Na, ne tökörésszünk, inkább induljunk!-szállt be a volánhoz Max, és beindította a motort.

-Hova megyünk?-kérdeztem, mikor beszálltam én is.

-Cape Cod-ra.-válaszolt tömören.

-Mi?!-akadt ki mögöttem Ash.-Minek megyünk oda?!

-A bátyád cuccaiért. Elhozzuk onnan.-magyarázott a férfi.

-Tudod az utat?-húzta fel a fél szemöldökét a bandavezér.

-Öööhh.... Nagyjából. Régen voltam már ott. Eeehehe....-vakarta a tarkóját kínosan Max.

-Ajh. Majd mondom, merre.-sóhajtott beletörődően Ash és beugrott ő is.

~Time skip~

Arra ébredtem a furgon platóján, hogy Ash idegesen beszél hozzánk.

-Keljetek már fel! Megérkeztünk.-morgott a szöszi. Nekem még csukva volt a szemem, de már érzékeltem magam körül a dolgokat.

-Fáj a fenekem.-ásított Shorter. Felkuncogtam.-Mit nevetsz, húgi?

-Rajtad.-nyitottam ki a szemem résnyire, csak, hogy kilássak rajta.-Bátyus.-vigyorogtam, mint a vadalma.

Szép lassan mindenki kikászálódott eddigi helyéről. Egy hatalmas dombon voltunk.

Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)Where stories live. Discover now