Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

20.

-Amy, kérlek, ne csináld! A barátod vagyok, nem?-kérlelt Alex, de én hajthatatlan voltam....

Leraktam a +4 kártyát a fiú legnagyobb bánatára, mert már csak egy lapja volt.

-Uno!-vigyorogtam végig a csapaton. Mindenki tele volt lapokkal.

-Ezt nem hiszem el!-dühöngött Al.-Milyen színt kérsz?

-Kéket.-mondtam határozottan. Mindenki rakott egy-egy kék kártyát, én pedig ráraktam az utolsó kártyát, ami a kezemben volt.-Ennyik vagytok!-nevettem, mint egy kisgyerek.-Ezzel 13-5 az én javamra, fiúk.-öltöttem rájuk nyelvet.

-Biztos, hogy csalsz!-csapta le a pakliját az asztalra Sharky mérgesen. Csak nevettem rajta, ahogy mindenki más is.-Most meg min nevettek?!

-Olyan vagy, mint egy kisgyerek, aki nem kapta meg a csokiját. Főleg ilyen kevés foggal.-vigyorgott rá Greg.

-Tényleg, hol a többi fogad?-néztem a rozsda hajú fiúra.

-Kivertem a fogait, mikor felébresztett.-rántott vállat Ash, miközben kilépett a konyhából hozzánk egy tálca sör kíséretében. Mindenkinek adott egyet, majd leült mellém.

-Köszi.-mondtam és beleittam a hűtő-hideg folyadékba. Tovább folytatódott a játék, aminek az lett a vége, hogy mindenkit lealáztam.-Szerintem én alszom egyet. Fáradt vagyok.-mondtam nagyot ásítva.

-Jó éjt.-mondták egyszerre, én pedig bebattyogtam az egyik szobába és bevágtam a szunyát.

/Öt nappal később/

Ma már sokkal többen voltunk. Vagy tizenöten ültünk a szoba közepén és kártyáztunk.

-Na, asszem én megyek.-álltam fel a földről.

-Hova mész?-kérdezte Ben.

-Megkeresem a motoromat, meg hazamegyek pár ruháért.-mondtam, miközben már nyitottam az ajtót. Kiléptem rajta, de még hallottam, hogy a fiúk utánam akarnak szólni.

Mikor leértem az épület elé, körülnéztem, hol is lehetek. Ez nincs messze az otthonomtól. Két kilométer lehet. Fogtam magam és nekiindultam.

Ahogy bekanyarodtam az utcába, amiben a lakás van, már óvatosan haladtam. Minden gond nélkül eljutottam az ajtóig. A pisztolyomat elővéve belopakodtam rajta. Minden szobát végignéztem, de nem találtam arra utaló jeleket, hogy akárki járt volna itt azóta. A fegyvert visszacsúsztatva a zsebembe mászkáltam tovább a lakásban. A motorkulcs még ott pihent a kulcsszekrényben. Kikaptam onnan, majd mentem a szobámba. Előkotortam a fekete bőr hátizsákomat és elkezdtem bele pakolni. Nem vittem sok cuccot, csak amennyi kellhet. A lépcsőn lefelé már szaladtam. Veszélyes itt lennem. A szomszéd épületben megcsillant valami az egyik ablakban, ahonnan tökéletesen rálátnak az én szobáimra. Gyorsan felpattantam a szépségemre, ami a ház előtt várt rám, majd elhajtottam. Sokat kanyarogtam, mert egy kocsi feltűnően követett, de mikor egy meredek lejtő tetején leállítottam a motort és csak gurultam, majd hangtalanul befordultam egy mellékutcába, leszakadtak rólam. Nagy sóhajtással röffentettem be újra a Suzukit, ezután visszamotoroztam a fiúkhoz.

-Fiúk! Megjöttem!-kiabáltam, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót.

-Amy! Kérlek, segíts!-szaladt felém Ash kétségbeesetten.

-Mi a fasz történt?!-dobtam le a táskámat és futottam a fiú után. A teljes konyha romokban hevert, a sütő füstölgött, az egyik serpenyőben valami szénné volt égve.-Mi a büdös.....?-hápogtam. Gyorsan észbe kaptam és női erőmet bevetve kezdtem neki a romok eltakarításának.-Mit csináltatok ti, amíg én távol voltam?!-kérdeztem bosszúsan, miközben az ablakot nyitottam és levettem a kardigánomat.