Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

11.

-Légy hálás Shunichinek és Mikaylának, Max.-döfött ketté egy almát Jessica.- Ha ők nincsenek itt, mostanra már alulról szagolnád az ibolyát.

-Régen segített az egyik cikkemnél.-mutatott a nőre Ibe-san.

-Srácok, ti nagyon jóképűek vagytok.-mosolygott Ash-re és Eiji-re Jessy.-Volna kedvetek modellként dolgozni a magazinunknál?-én csak mutogattam a kezemmel, hogy nem jó ötlet.

-Modellként?-kérdezte megszeppenten Ei-chan.

-Ne is figyeljetek rá.-kuncogtam.

-A végén az lenne belőle, hogy a segglyukatokat kell mutogatnotok.-szólt közbe Max, nekem meg már a könnyeim folytak a nevetéstől.

-Segg...?-fintorgott Eiji.

-Te talán nem abból éltél, hogy a csajok picsáját fotózgattad?! Miért ne csinálhatnám ugyanezt pasikkal?!

-Ezt most tényleg Michael előtt kell?!-kiabált közbe Max.

-Lehetne ennél is rosszabb?-kérdezte fáradtan az Ash és köztem ülő Michael. Mi csak megrántottuk a vállunk egy sóhajtás közben, hogy nem tudjuk. Erre persze mindenki felfigyelt.

-Bocsánat.-mondta a nő.-Michael, kérsz még egy kis krumplit?

-Inkább lefekszem. Jó éjszakát.-ment oda Michy először az anyukájához és adott neki egy puszit.

-Szép álmokat, kincsem.-mosolygott a fiúra az anyja.

-Szép álmokat, Apuci.-ballagott oda a kisfiú az apjához és neki is adott egy puszit.

-Szép álmokat.-vigyorgott Max.

-Ugye sokáig itt maradtok?-nézett Michael az apjára.

-Öh izé...-habogott a kérdezett. Kicsit kisegítettem.

-Nekünk el kell mennünk, miután apa végzett a munkával.-térdeltem le a kisfiúhoz és megsimítottam az arcát.-Tudod, apukádnak sok a munkája. Szegény kisfiú. Ő semmit sem tud, csak azt, hogy az apja távol van.-gondoltam.

-Jó éjszakát.-állt meg a kisfiú az ajtóban, majd ment is tovább a szobájába.

-Jó éjt.-mondtuk egyszerre. Mikor hallottunk, ahogy csukódik a gyerekszoba ajtaja, Ash úgy, döntött, kicsit provokálja a házigazdát.

-Néni.-szólalt meg kicsit gúnyos hangnemben. Maxnak már megállt a szíve.-Hé, néni.

-Hozzám beszélsz?-fordult lassan a szőke felé Jessica.

-Ki máshoz? Idepasszolnád a mustárt, néni?-mutatott a tubusra Ash.

-Neked aztán van bőr a képeden.-csapta le elé a kért tárgyat Jessy. Még én is megijedtem egy kicsit, de Ash csak önelégülten vigyorgott.-Netán zavar, ahogy a fiamat nevelem? Hát bocs, de pont nem érdekel egy ilyen szaros véleménye.-mondta egy ideges mosollyal, majd kiment az étkezőből.

-És még ő oltogat?-morogta Ash, miközben egy csomó mustárt nyomott a tányérjára.

-Bocsi, srácok.-motyogott Max. Ekkor Jessica visszajött és elkezdett valamiért veszekedni a volt férjével. Egy idő után én voltam az első, aki megunta.

-Én inkább megyek. Nem szeretném hallgatni ezt tovább.-mondtam oda Ashnek és kisunnyogtam. Már a bejárati ajtót nyitottam, mikor a keze a csuklómra fogott.

-Hova mész?-kérdezte. Pár másodpercig gondolkodtam, mit is mondjak, de csak kinyögtem valamit.

-San Julian St. 32. Ha kellek, ott leszek.-szabadultam ki a szorításából, majd kimentem.