Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

9.

Elvette a kezét az arcomról és végigsimított a hajamon is. Ezt megelégelve adtam az arcára egy nem túl erős, de figyelmeztetően nagy csattanású taslit. A feje elfordult, arca piros lett, ahol megütöttem. Rám nézett, majd, mintha mi sem történt volna, bement. Lassan utánamentem és leültem reggelizni.

Evés után, mikor már kint gyakorolt az üres üvegekkel, odamentem hozzá.

-Mi volt az reggel?-néztem rá mérgesen.

-Akkora portigris volt a hajadban, azt hittem, megesz.-válaszolt szórakozottan és előhúzta a zsebéből a tényleg méretes szöszgolyót.

-Ez most komoly?-nézet rá azzal a tipikus "nemhiszemelhogyilyenszemétládavagy" tekintettel.-Szólni nem tudtál volna, mi?

-Így viccesebb volt.-rántott vállat.-Nincs kedved gyakorolni? Van neked is elég üveg.-biccentett egy elég nagy kupac felé.

-Nem rossz ötlet. Régen használtam már fegyvert.-mondtam az üvegek között turkálva. Hamar találtam is két jó kötésű borospalackot.-Ezek jók lesznek.-mondtam, mire Ash abbahagyta a lövöldözést, hogy én is oda tudjam rakni az üvegeimet. Odaálltam a szőke mellé és egyszerre tüzelni kezdtünk.

Pár körrel később léptek ütötték meg a fülemet, így letettem a pisztolyt és a hang irányába fordultam. Ezt a  mellettem álló fiú észre is vette és ő is abbahagyta. Eiji jelent meg előttünk.

-Sziasztok.-köszönt kicsit álmosan.

-Szia.-mondtuk egyszerre.

-Felébresztettünk?-kérdezte Ash.

-Nem, már ébredeztem.-rázta meg a fejét Eiji.-Ti mióta vagytok fent?

-Régóta.-válaszoltam tömören.-Pontosan nem tudom.

-Nem vagytok normálisak, hogy ilyen hamar felkeltek.-kuncogott a japán. Én közben felraktam néhány üveget és elmentem jó messze.

-Ne mozduljatok!-kiáltottam rájuk, mire mind a ketten ijedten rám kapták a fejüket. Idejük se volt reagálni, ellőttem közöttük, egyenesen a palackokra. Egyenként robbantak apró darabokra.-Jól vagytok?-kérdeztem odamenve hozzájuk, mikor mindegyik üveg darabokban volt.

-TE NEM VAGY NORMÁLIS!! MIRE VOLT EZ JÓ?!-kezdett el üvöltözni Ash és megragadott a pulcsim nyakánál fogva.

-Már megint nyújtod a pulcsimat. És bíztam benne, hogy nem lesztek akkora marhák, hogy megmozdultok, mert akkor belétek állnak a golyók.-megfogtam a karját és kicsavartam, hogy elengedjen.

-T-te m-mi-ióta lősz?-kérdezte dadogva Eiji.

-Bocsi, hogy megijesztettelek. Nagyon régóta. Már nem is emlékszem, mikor kezdtem el.-vakartam a tarkóm. Eddig kissé hátracsatolt hajam most szabadon lengett a szélben.-Nem akarod kipróbálni?-tartottam felé a fegyverem markolatát.

-Eh? Mármint lőni?-nézett rám meglepetten Ei-chan.

=============

-Jézusom, mi ez a beállás?-néztem furán japán barátunkra, aki úgy állt a pisztolyommal a kezében, mint egy fosó galamb.-Határozottan tartsd.-fogtam és a vállánál fogva felhúztam.

-Vigyázz, vissza fog ütni.-mondta a másik oldalán álló Ash.-Ilyen távolságból nem kell a széllel foglalkoznod. Finomat biztosítsd ki és célozz pontosan.-láttam Eiji szemében, hogy koncentrál. Elsütötte, de nagyot rúgott vissza, így fölé ment.-Szuper.

-Nem volt olyan gáz. Rosszabbra számítottam.-mosolyogtam rá biztatóan. Visszamosolygott. Ekkor megjelent Ibe-san is.

-Jó reggelt!-köszöntünk teljesen egyszerre.