Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

2.

Shad szemszöge

Egy falnak döntve ébredtem. A fejem iszonyatosan fájt. Lassan kinyitottam a szemem. Nem volt a környezetemben senki. Benyúltam a zsebembe. A pisztolyom még megvan.

-Tch. Amatőrök.-motyogtam vigyorogva. Óvatosan felálltam és elindultam az ajtó felé.

Ahogy kinyitottam, rengeteg ember várt rám. Az élükön álló széles mosolyra húzta a száját.

-Jé! A Harcos Hercegnő felébredt!-mondta vidáman. Csak ciccegtem egyet.

-Miért vagyok itt?-kérdeztem zsebre tett kézzel.

-Érezd magad szerencsésnek. Ash Lynx kíváncsi rád.-már megint ez a név.

-És hol is van ez a bizonyos Ash?-néztem körül.

-Mindjárt jön ő is. Csak kipróbálja a motorodat.-vont vállat. Megállt bennem az ütő. A mocim!

-H-hogy mi?!-hüledeztem, de rám se bagózott.

-Mi a neved?-kérdezte a lila, felnyírt hajú srác. Nem válaszoltam.-Süket vagy?!

-Nem vagyok süket, tarajos!-szájaltam.

-Nem hinném, hogy abban a helyzetben vagy, hogy csak úgy visszabeszélj.-lépett ki a sötétből egy szőke fiú. Neki is kapucni volt a fején, így az arcát nem láttam,csak a haja végét.-Na, köpjed a neved.

-Tch. Shad G.-morogtam és megszorítottam a zsebemben a pisztolyomat.

-A helyedben nem tenném. Esélyed sincs, G.-húzta le a fejéről a kapucnit.-Semmi perc alatt szitává lőnek.-ez az a srác, aki velem jött!

-Te vagy az a híres-neves Ash Lynx?-biccentettem a szőke felé.-Miért is vagy olyan nagy szám?

-Igen, én. Tizenhét évesen egy egész bandának parancsolni nem igazán szoktak.-lépett elém és karba tette a kezét.-Oszoljatok, srácok. Shorter, te maradj, légyszi.-mindenki ment dolgára, a tarajos meg odajött hozzánk.

-Tehát miért is vagyok itt?-vontam őket kérdőre.

-Mert kívácsi vagyok rád. Főleg arra, hogy egy ilyen amatőr lövészhez milyen arc tarozik.-azzal lerántotta a fejemről a csuklyámat. Hátraugrottam a falig, mielőtt a szájmaszkommal is csinálna valamit.

-Eszedbe se jusson. Amúgy meg azért tévesztettem célt, mert rohadtul, de job kezes vagyok, nem pedig bal.-vetettem oda neki.

-Húzd le a maszkod.-mondta teljes nyugodsággal.

-Nem.

-Shorter, fogd le!-szólalt meg hirtelen Ash, én pedig pár másodperc múlva pedig hátrafeszített kezekkel térdeltem a hideg betonon.-Na, lássuk, mit rejtegetsz ennyire!-mondta, nekem pedig csendben folyni kezdtek a könnyeim. Nem foglalkozott vele, csak lerántotta a nyakamba az álarcom. Reflexből elrántottam a fejem és úgy fordítottam az arcom, hogy ne lehessen látni a sebhelyet.

-Ennyire szégyenlős vagy?-kérdezte a hátam mögött Shorter. Csak morogtam.-Kis vadmacska.

-Az nem én vagyok?-kuncogott fel Ash.

-Ja, de.-nevetett a tarajos.

-Nem lehetne, hogy kussoltok és elengedtek?!-kezdtem el rángatni a karjaim, de Shorternek egyre csak erősödött a szorítása.

-Akkor mutasd magad! Kezdesz kihozni a sodromból.-guggolt le elém Ash. Nem mozdultam.-Idegesítő vagy.-megfogta az arcom az egyik kezével és maga felé fordította.-Mi olyan érdekes az arcodon, hogy rejte~-nem fejezte be, mert meglátta a hegemet.-Ez már egy kicsit változtat a helyzeten. De ha csak magunk vagyunk, akkor nem kell majd hordanod. De előbb még be fogunk mutatni a többieknek.-húzta a száját félmosolyra és belenézett a szemembe. Ahogy találkozott a tekintetünk, egy kicsit hátrahőkölt és a félelem egy pillanatra átsuhant az arcán.