Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

15.

Ahogy odaértünk Jessica házához, lélekszakadva rohantunk befelé. Már kint volt a rendőrség. Amint beértünk, Michael rögtön az apja nyakába ugrott.

-Apuci! Úgy féltem.....-sírt a kisfiú. Az ex-katona csak szorosan átölelte a fiát. Ahogy felnézett, szembe találta magát a neje égető tekintetével. Odaléptem a férfihoz.

-Gyere, Michi, anyának és apának most beszélnie kell, rendben?-vettem át a kisfiút és kisétáltam az ajtón. A szemem sarkából láttam, hogy Mikayla megtorpan. Elhiszem, hogy hallani akarja, mi történt. Hisz ő már évek óta ismeri őket.

Mikayla szemszöge

Amint kiléptem az ajtón, megálltam. Tudni akarom, hogy mit tettek azok a szemetek Jessicával. Hallottam, hogy egy pofon csattan, majd a nő felsír. Tudtam, hogy az a tasli az ő kezétől van.

-Féltem..... Annyira féltem.....-sírt a barátnőm. Végig akartam hallgatni a beszélgetést, de nem tudtam hallgatni Jessy sírását, így inkább kimentem és leguggoltam Ash mellé, aki a kisfiú előtt volt és nyugtatta.

-Hirtelen betörtek a házba. Anyuci a konyhába szaladt velem, hogy elbújjunk, de dühösek lettek és aztán....-nem bírta tovább mondani. Óvatosan levettem a kissrácot a hintáról és megöleltem. Szabályosan szívrohamot kaptam, amikor az addig némán térdelő fiú mindkettőnket magához húzott.

-Sajnálom, hogy ilyesmin kellett keresztülmenned.-motyogta.-Anyukád hívta ki a rendőrséget?

-Gerorge bácsi volt.-rázta a fejét a kisfiú.-Anyuci pont vele beszélt telefonon.

-Tehát ezért menekültek el, mi?-kérdeztem szinte magamtól.-Fehér-, vagy fekete bőrűek voltak?-néztem a kezemben tartott apróságra.

-Öhm, egyik sem.-meresztett nagy szemeket rám. Szerencsére már nem sírt. Hirtelen nyilallt belém a felismerés. Ránéztem a minket ölelőre és ugyanazt láttam az arcán, amit az enyémről lehetett leolvasni: Belesétáltunk egy csapdába.

Kirángattuk Maxot a házból és már ott se voltunk. A férfi értetlenül nézett ránk. Én felugrottam a platóra. Ash vezetett.

-Hé, Ash, mi ez a nagy sietség?!-kérdezte felháborodottan.

-Chinatown eladott minket.-válaszolt a kérdezett tömören.-Tudtam, hogy az a Yau-Si egy kém!-csapott a kormányra mérgében. Én idegesen kopogtam a kocsi tetején.

-Igen, de Shorter velük van.-próbált minket nyugtatni a férfi.-Ő biztosan megállítja valahogy.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan, Max! Szerintem te is tudod, hogy milyen is Chinatown alvilága. Vagy ha nem, elmagyarázom tömören: ők a beszivárgás mesterei. Jobbak, mint Golzine legjobb embere.-hangom vibrált az idegességtől, ahogy beszéltem.

A furgon nagy csikorgással állt meg a kapu előtt. Még meg se állt teljesen, én már ugrottam is. Nem volt vesztegetni való időnk. Berontottam a bejáratokon, a fiúk szorosan mögöttem.

-Eiji! Ibe!-álltam meg a nappali ajtajában. Szívszorító volt a látvány.

-Shunichi! Jól vagy?-térdelt le az újságíró mellé Max. A férfi a földön feküdt és zihált. Alig tudott mozogni. Lobo felemelte ülő helyzetbe és megtámasztotta. Mi letérdeltünk velük szemben.-Mi történt? Hol van Eiji és Shorter?-látszott, hogy Ibe próbál válaszolni a kérdésre, de nem tudott.

-A picsába!-állt fel Ash és kifelé tartott a helységből.

-Hé, hová mész?-kérdeztem ingerülten.

-Szerinted?! Chinatownban vannak!-válaszolt legalább ugyanakkora hévvel.-Csak oda mehettek!-már kifutott volna, de Max megállította.

-Várj! Shunichi mondani próbál valamit...-mondta nyugodtabb hangnemben.