Tae szobája már így első nap is olyan volt, mint egy hurrikánnal súlytott terület. A ruhái bedobálva a szekrénybe. A játékok, képek a szekrényen és íróasztalon feküdtek elszórva. Pár bútort arrébb tologatott, ő pedig most középen ült, előtte a kutyusával.
Kopogtak. Yeontan pedig apró lábain azonnal megiramodott a fehérre mázolt falap felé; gazdájának ideje sem volt utána kapni. De senki nem nyitott be. A fiú kifújta a bent ragadt levegőjét, majd óvatosan kikukucskált az álata készített résen. A kutyus közben visszaiszkolt az ágy alá.
Kook az ujjait tördelve állt az egyik ajtó előtt. Mögötte a kedves fiút már be is engedte a másik szoba tulajdonosa. Felemelte csontos ujjait, de kellet még pár nagyobb levegőt vennie, hogy hozzá is érintse őket a fa laphoz. Amint ez megvolt, kezeit máris maga mögé rejtette, és legszívesebben elszaladt volna. Egyre jobban kapkodta a levegőt, és csak az mentette meg a rohamtól, hogy a kék hajú arcának egy szelete megjelent előtte. Ettől pedig minden levegője tüdejében ragadt.
YOU ARE READING
lelaty×° {bts} ✔
Fanfiction"-Az okosok úgy döntöttek, hogy hét beteg gyereket összezárnak, hátha kikúrálják egymást. Ez az igazi zsenialitás, de komolyan. Csak hát, sajnos senkinek nem jutott eszébe, hogy ez fordítva is elsülhet."
