-Mit szólnátok ha holnap ismerkednénk kicsit?-kérdezte Jin félénken. Nem tudta, hogy fogadják majd az ötletét.
-Szerintem....azt hiszem, ránk férne-mosolygott Namjoon. Örült hogy valaki vezeti őket. Hogy valaki ennyire...eleven közöttük.
Mind bólintottak. Az, hogy mik fognak elhangzani, még a jövőé volt. Nem akartak erre gondolni. Nem akartak szembesülni. És ez a csend most olyan nagyon jó volt.
Jimin megette az utolsó falatokat is, majd csak ült. Talán várta hogy elengedjék, vissza a szobájába. Nem volt benne biztos. Azt viszont tudta, hogy nem akar elsőként felállni.
Várt, egészen addig, amíg a lila hajú fiú hátra nem tolta a székét, megrezzent a csikorgó hangra. Mind oda pillantottak, mégha nem is túl feltűnően; nem számított sokat, a fiú láthatóan nagyon szorongott.
YOU ARE READING
lelaty×° {bts} ✔
Fanfiction"-Az okosok úgy döntöttek, hogy hét beteg gyereket összezárnak, hátha kikúrálják egymást. Ez az igazi zsenialitás, de komolyan. Csak hát, sajnos senkinek nem jutott eszébe, hogy ez fordítva is elsülhet."
