-Namjoon vagyok.-nem remegett meg a hangja, csak ez ad erőt.-Három fiatalabb testvérem van. Mind kicsik még. Nagyon aranyosak.-mosolyog. Ezt el akarta mondani, mindenképp.-A suliban kezdődött. Stréber voltam, a csendes gyerek az első sorban.
De aztán valamiért elkezdtek beszólogatni. És rájöttem hogy én nem vagyok elég erős hogy visszavágjak. Elkezdtem menekülni. Nem bírtam az osztály előtt beszélni. Stressz. Folymatos, masszív stressz. B, lebetegedtem. szó szerint. Egy hétig hiányoztam. De aztán durvább lett. Én pedig elrohantam sírni egy fülkébe. Undorodtam magamtól, és hirtelen elhánytam magam. Abban a pillanatban úgy voltam vele, hogy most jobb. Csak azzal foglalkoztam, hogy rossz a szájízem.-nevet erőltetettem.-Aztán egy következő, nem teljesen szándékos alkalommal rájöttem, hogy így fogyhatok. Talán nem fognak annyira kinézni. És ebből rendszer lett. Én pedig itt vagyok.-az ujjait összefűzte, most szorosabbra fonja őket. A lába enyhén fel-le emelkedik. Hiába, pót cselekvés. Feszült. Ez a hat szempár is sok.
YOU ARE READING
lelaty×° {bts} ✔
Fanfiction"-Az okosok úgy döntöttek, hogy hét beteg gyereket összezárnak, hátha kikúrálják egymást. Ez az igazi zsenialitás, de komolyan. Csak hát, sajnos senkinek nem jutott eszébe, hogy ez fordítva is elsülhet."
