A busz pontosan érkezett.
Kook számára a bepakolás egy hatalmas káosz volt. Egy nagy, színes maszat az emlékei között. Az még tisztán megvan, hogy összepakolt mindent, kétszer át is hajtogatta a ruháit, aztán öt perccel indulás előtt már a kanapén ült. Aztán jöttek a többiek, és beszélgetni kezdtek, egyre hangosabb lett, aztán Tae nem colt meg, és Jin megijedt és elrohant és Nam aggódott és odakint dudáltak. És csörögtek az ajtónál mert valaki ott volt, és Kook rájött hogy eddig be voltak zárva ide. És kimentek a kocsihoz és pakolták, és valaki kiabált, ezért Kook leakart kuporodni de nem mert mert útban volt, ezért felszaladt a buszra és....és valószínű elájult a roham utóhatásaként.
Mert most itt ült, a hátsó négyes sorban, jobbján Namjoon-nal, a balján Jin-nel, aki épp Hobit nyugtatta, mert ő aggódott a Kisfiú miatt.
YOU ARE READING
lelaty×° {bts} ✔
Fanfiction"-Az okosok úgy döntöttek, hogy hét beteg gyereket összezárnak, hátha kikúrálják egymást. Ez az igazi zsenialitás, de komolyan. Csak hát, sajnos senkinek nem jutott eszébe, hogy ez fordítva is elsülhet."
