Hobi még mindig rosszul volt. Egy hajszálon függött, és úgy érezte, az is kicsúszik a kezéből, ahogy a többieket hallgatja. Nem sírhatott. A francba is, nem! Nem így tervezte!
Mégsem bírta.
Várt, és nem bírta. Hiába. A csend sok volt. Most túl sok. Felviharzott a lépcsőn, be a szobába, az ajtót viszont nagyon halkan csukta be.
Nem akarta tudni mit gondolnak róla. És nem tudta, valóban fáj e neki hogy nem jöttek utána, vagy csupán annyira megkönnyebbült, hogy a mellkasa szorítani kezdett.
A többiek csak ültek. Nem tudták hogy....úgy alapból, nem akartak reagálni. Rájuk sem figyelt oda senki. Nem akarták hogy figyeljenek. Nekik nem kellett ez a figyelem. Hogy Hoseok más volt e.......
YOU ARE READING
lelaty×° {bts} ✔
Fanfiction"-Az okosok úgy döntöttek, hogy hét beteg gyereket összezárnak, hátha kikúrálják egymást. Ez az igazi zsenialitás, de komolyan. Csak hát, sajnos senkinek nem jutott eszébe, hogy ez fordítva is elsülhet."
