Jungkook nem volt benne biztos, hogy jó ötlet volt megszólalni.
Épp a falnál ült, mint szinte mindig, mikor Taehyung váratlanul kisétált. Csak így. Csak annyira volt ideje hogy a döbbent arcát felhúzott térdei közé rejtse, mielőtt a másik megszólalt.
-Lejössz velem a konyhába, Kookie?
Megmerevedett. Majd lassan remegni kezdett. Egyre jobban húzta össze magát, a kezei elfehéredtek ahogy szorosabban kulcsolta őket lábai köré.
-Naaa na na, ne csináld ezt!-egy kéz landolt a fején, majd a hajába túrt.-Ne remegj, kicsi Kookie. Csak gyere le velem a konyhába!-meg mert mozdulni, bár ehhez is hosszú, nehéz pillanatok kellettek. Szemei alig látszottak a hajától, és ő is épp annyit fogott fel, hogy előtte guggolnak. Méghozzá Tae. És hogy mosolyog. És hogy a keze még mindig a hajában van.
Szinte belebújt ezután az érintésbe.
Így került tehát a konyha ajtajába, Tae pólójának oldalát markolva, félig mögé rejtőzve.
VOUS LISEZ
lelaty×° {bts} ✔
Fanfiction"-Az okosok úgy döntöttek, hogy hét beteg gyereket összezárnak, hátha kikúrálják egymást. Ez az igazi zsenialitás, de komolyan. Csak hát, sajnos senkinek nem jutott eszébe, hogy ez fordítva is elsülhet."
