Az idősebb, mikor elkezdett esni, a másikra terítette a pulcsiját, majd arra a pólót, hátha kevésbé fagy át. A kék hajú nem hozott magával semmit.
Jimin szemébe könnyek gyűltek és hiába esett, nem akart engedni nekik. Mert talán nem tudta volna abbahagyni. Yoongi teste fájt. Minden egyes vonal amit látott, fájt neki.
A bőre fehér volt, és csillogva emelte ki a bordái ívét, a hasa beesett vonalát, a csípőjén feszült, a derekán pedig....a derekát rózsaszín, piros vagy épp sötétebb vonalak karistolták. Egymáson keresztül, rendezetlenül, megszámlálhatatlanul.
A vállai kiálltak, a kulcs csontja feletti gödröcskékben szinte megállt az eső.
És a keze......a kezén, bár kézfeje még csontos és porcelán fehér, csuklója kezdetétől hegek százai sorakoznak.
Jimin pedig megretten, mikor a két kezét végigmérve sem csak rosszat érez.
YOU ARE READING
lelaty×° {bts} ✔
Fanfiction"-Az okosok úgy döntöttek, hogy hét beteg gyereket összezárnak, hátha kikúrálják egymást. Ez az igazi zsenialitás, de komolyan. Csak hát, sajnos senkinek nem jutott eszébe, hogy ez fordítva is elsülhet."
