Mind az asztalnál ültek, előttük pedig két serpenyőben illatoztak a zöldséges omlettek.
-Remélem szeretitek.-hallatszott Jin kissé izgatott hangja.-Illetve remélem nem baj, hogy így együtt eszünk. Csak az jutott eszembe hogy...hogy talán nem bánjátok ha főzök és....
-Köszönjük, Jin hyung!-szólt közbe vigyorogva Hoseok.-Jó étvágyat mindenkinek!-kiáltotta, majd megpakolta a tányérját. Lassan pedig mindenki vett valamennyit.
Jimin azonban bajban volt. Ha keveset szed az nem valami illendő, de ha nem eszi meg, az egyenesen bunkóság. Végül kissé talán kétségbeesetten pillantott végig az asztalnál helyet foglalókon. A tekintete pedig a fekete hajú fiún állapodik meg. Ő még nem szedett.
Találkozik a pillantásuk. Aztán rásandít a legidősebbre, az ételre, majd ismét a hamvas szőke fiún állapodnak meg szembogarai.
YOU ARE READING
lelaty×° {bts} ✔
Fanfiction"-Az okosok úgy döntöttek, hogy hét beteg gyereket összezárnak, hátha kikúrálják egymást. Ez az igazi zsenialitás, de komolyan. Csak hát, sajnos senkinek nem jutott eszébe, hogy ez fordítva is elsülhet."
