Az emlékezés ára (PUF - Áts/Nemecsek)

2

Feri unottan számolgatta a pöttyöket a csempén miközben arra várt, hogy a másfél liter citromos tea végre távozzon belőle. Egy pötty, kettő pötty, három és négy. Nyílt az ajtó. Két srác jött be elmélyülten beszélgettek valamiről.

– De arra emlékszik, hogy hogyan kell számolni? – kérdezte az egyik.

– Ja. Simán kiment a táblához aztán végig számolta az egész egyenletet.

– Meg írni is tudott?

– Aham – válaszolta a másik.

Tizenkét pötty, tizenhárom pötty, számolta tovább Feri.

– Azért ez tök durva nem? – szólalt meg az első srác megint. – Érted, tud olvasni, meg írni, de arra nem emlékszik, hogy tavaly együtt raktunk össze egy prezit. Meg arra se, hogy ki vagyok. Nagyon durva.

– Hát az baszki. Nem is értem, hogy lehet így élni. Én tuti bekattanék, de rajta nem látszik semmi.

Tizenkilenc pötty, húsz pötty. Feri már nagyon unta, hogy ott áll, és ezt a magas röptű beszélgetést kell hallgatnia, de a szervezete úgy döntött, hogy azt is kiadja magából, amit tegnap ivott meg.

– Szerinted holnapra elfogja felejteni, hogy ki vagyok? Tudod volt az a film. Az amelyikben a szőke csaj ugyanazt a napot élte állandóan.

A két srác már végzett. Éppen kezet mostak, Feri meg a huszonnyolcadik pöttynél járt.

– Há' nem t'om – vonta meg a vállát. – Majd bemutatkozol neki megint.

– De ez nem ciki? Odamenni és "Hello Nemecsek. Zoli vagyok, tudod mellettem ültél tegnap gazdasági matekon."

Harmincnégy pöööötty. Nemecsek? Mi?

– Mi a faszom? – fordult hátra döbbenten Feri.

A két srác is visszafordult.

– Hát haver az az, amit a kezedben tartasz – mondta az egyik röhögve.

Feri megajándékozta a srácot a "Te milyen kibaszott hülye vagy" nézésével.

– Várjatok már egy kicsit – szólt utánuk. Hál'istennek a szervezete végre elzárta a belső csapot. – Miről beszélgetettek az előbb? – kérdezte kézmosás közben.

– Van egy csoporttársam és amnéziája van.

– Duuuurva – játszotta meg Feri az érdeklődést –, és frankón nem emlékszik rád?

– Nem, azt mondja az első nap a saját nevére se emlékezett. A saját anyját se ismerte fel. Nagyon durva.

Feri egyetértően bólogatott.

–De nem is látszik rajta semmi, érted? Úgy néz ki, mint egy rendes ember, csak az agya nyomott egy resetet.

Már kint álltak a folyosón, Feri épp indult volna, amikor az egyik srác elkapta karját, és visszarántotta.

– Úúú baszd, pont ott van. Nézd meg, de ne túl feltűnően. Nem látszik rajta semmi. Ő az, ott az a szőke, szürke pólóban kék táskával.

Feri arra fordította a fejét, amerre a srác bökött, és egyenesen belenézett Nemecsek Ernő tengerkék szemeibe.