Az emlékezés ára (PUF - Áts/Nemecsek)

13

Amikor Ádám kinyitotta az ajtót és végig nézett a ziháló, zokogó, vérző orrú Áts Ferin szerette volna azt mondani neki, hogy "Én megmondtam" aztán az arcába csapni az ajtót, de a látszat ellenére Pásztor Ádám nem volt kegyetlen.

– Vissza jöttek az emlékei – suttogta Feri két sírás közötti levegővételnél.

Ádám nem tudott mit mondani, de elég volt csak egy kicsit megemelni a kezét Feri máris a karjai közé vetette magát, és még hangosabban zokogott. Szorosan átkarolta, lábbal becsukta az ajtót és miközben végig vonszolta zokogó barátját a lakáson jeget, zsebkendőt, és vizes törölközött vett magához, majd Ferivel együtt felkuporodott az ágyára. Már rutin munka volt lemosni Feri arcáról a megalvadt vért. Miután végzett, csak a lábai közé húzta, átkarolta és hagyta, hogy Feri a saját ütemében megnyugodjon. A szavak most úgy sem használtak volna, ez egy olyan dolog volt, amit a sok éves barátságuk alatt már megtanult.

– Szerelmes vagyok belé – suttogta Feri, mikor végre sikerül abbahagynia a sírást.

– Tudom. Szerinted mi a faszomért üvöltöttem veled Januárban, hogy mond el neki az igazat?

– Sajnálom, Ádám, hogy kiabáltam veled, meg mindent... Én... – ahogy az előbb a könnyek, most úgy kezdett dőlni Feriből a szavak. Mesélt a múltjáról, arról, hogy mennyire szürkének és semminek érezte magát, és mennyire jól esett neki, amikor Ádámmal barátok lettek. A nagyját Ádám már tudta, hiszen végig asszisztálta Feri kamaszkori tombolásait, de most végre értette, hogy anno mit miért tett. Feri mesélt neki Boka múltjáról, a lelkiismeret furdalásról, amit a hegek okoztak neki, és mesélt Ernőről. Az együtt töltött időről, órákon át tartó beszélgetésekről és hangos nevetésekről, lopott csókokról és szenvedélyes éjszakákról, meg arról a mérhetetlen figyelemről, amit soha egyetlen partnerétől nem kapott még. Aztán mikor Feri kifogyott a szóból és a szuszból is, csak ültek csendben az ágyon.

– Tök buzis, ahogy itt ülünk – szólalt meg Feri. Ádám hangosan felnevetett.

– Mondja ezt a srác, aki órák óta zokog a csávója miatt.

– Most mi lesz, Ádám? – Feri kis gyerek módjára nézett fel – Mit mond a Szerelemi Kódex? Mi ilyenkor a teendő?

– Először nincs olyan, hogy Szerelmi Kódex, de ha elfogadsz egy tanácsot, akkor most nem csinálsz semmit csak vársz.

– Utálok várni – felelte Feri durcásan.

– Tudom. De adj neki időt, hogy megnyugodjon és végig gondolja az egészet.

Aznap Feri ott maradt Ádáméknál, és sokat beszélgettek a múltról, érzésekről, a barátságukról. Ádám megbocsájtott, bár nem volt nagyon mit. Nem azért kiabált Ferivel, mert Ernővel volt baja, hanem mert Ferit féltette.

– Feri hol van? – kérdezte Szebenics. – Azt hittem együtt jöttök.

Feri megfogadta Ádám tanácsát és hagyott Ernőnek időt a gondolkozásra, de ezzel egy időben elszigetelte magát a külvilágtól. A következő vörösinges találkozóra sem volt hajlandó elmenni, pedig Ádám a könyörgéstől kezdve az üvöltözésen át mindenhogy kérte.

– Feri nem jön.

– Miért?

– Mert szerelmi bánta van.

Szebenics prüszkölve köpte a sört Wendauer arcába.

– Hogy mi a faszomja van Ferinek?

– Ej, Szebenics, hát beszél így egy banki alkalmazott? – csóválta a fejét Wendauer, közben a sört törölte le az arcáról.

– Kussolj Wendi! Te meg – mutatott Ádámra – kezdj el szépen dalolni.

– Akkor most foglaljuk össze, hogy jól értem-e – szólalt meg Szebenics jó negyven perccel később.– Geréb szerelmes Bokába, de Nemecsek is szerelmes belé. Geréb féltékeny lett, hogy Boka többet foglalkozik a szőkével, ezért veszekedett Nemecsekkel, aki kirohant egy útra, elütötte az autó és amnéziája lett. Aztán a mi hős vezérünk, Áts Ferinek, az a zseniális ötlet támadt utolsó bosszúként, hogy felszedi Nemecseket, de beleszeretett, amannak meg visszajött a memóriája, mert Geréb üvöltött vele megint, és Nemecsek elment Ferihez beolvasott neki, majd betörte az orrát, és most mindenki szenved?!

– Ja kábé ez a szitu – nyugtázta Ádám a summázást. Az történet egyes részeit Bokától tudta meg, akivel folytattak egy nagyon hosszú, és felettébb kínos beszélgetést a Tescoban a sajtpult előtt.

– Mint egy elbaszott szappanopera.

– Na jó, de akkor most kibe szerelmes Nemecsek? – kérdezte.