Az emlékezés ára (PUF - Áts/Nemecsek)

8

Feri talán még sose volt ennyire ideges. Ott ült előtte Boka. Az a Boka!

Az összes zseniálisnak számító tervében általában Ádám szokott rámutatni a gyenge pontokra, de mióta volt egy kisebb összezörrenésük, azóta nem nagyon beszéltek. Feri egyáltalán nem számolt azzal, hogy egyszer találkozni fog Ernő barátaival.

Boka hasonlóképpen nem tudott mit kezdeni a szituációval, mert tátott szájjal nézett rá, aztán hirtelen felpattant, aminek következtében a földre esett a telefonja, de nem is foglalkozott vele.

– Szia – találta meg végre Boka a hangját, aztán felé nyújtotta a kezét, – Boka János vagyok.

– Áts Ferenc – fogadta el Feri a kézfogást.

– Szóval te vagy az a híres kedves, vicces, és törődő srác, aki elcsavarta Ernő fejét.

– Jaj, már, Boka!

– A felét se hidd el annak, amit mond.

– Pedig szeretném, és nem csak a felét!

Boka izomból megszorította Feri kezét, egyértelmű jelét adva annak, hogy baromira nem örül neki, de mégse mondott semmit.

– Nos – Boka végre elengedte a kezét –, nekem mennem kell. Jó szórakozást nektek estére. Ferenc, örülök, hogy találkoztunk. Sziasztok.

Boka úgy rohant el a kávézóból, mintha üldözték volna.

Feri és Ernő némán sétáltak egymás mellett.

– Szóval János... - kezdett bele Feri, bár fogalma sem volt, hogy miért.

– Boka – javította ki Ernő –, jobban szereti, ha Bokának hívják.

– Hülye név... Honnan ismered?

– Nem tudom – torpant meg Ernő egy pillanatra –, ott volt az ágyam mellett mikor felébredtem. Azt mondták végig ott ült. Láttam magunkról gyerekkori képeket, szóval gondolom osztálytársak voltunk.

Feri behúzta Ernőt az első kapualjba, és szorosan megölelte.

– Ne haragudj, szöszi. Csak ilyen reflexszerű kérdés volt.

– Nincs semmi baj – mosolygott rá Ernő. Általában Feri kerülte a múltra vonatkozó kérdéseket és az amnézia témát.

A félhomályos sötétséget kihasználva Feri lassan csókolni kezdte Ernőt. Mikor Ernő elszakította a száját Feriétől, hogy elegendő oxigénhez jusson, a szél megtöltötte az orrát drága parfüm illatával, amitől hirtelen elfogta a rettegés. Feri válla fölött kinézett az utcára. A túloldalt világosbarna szövetkabátot viselő férfi nézte őket. A rossz fényviszonyok között nehéz volt kivenni az arcát, de amint látta, hogy Ernő észrevette, hátat fordított és kényelmes léptekkel elindult, majd a következő utcánál befordult. A sarkon lévő bolt piszkos kirakatában Ernő látta, hogy a férfi az üveget használja tükörnek, és még mindig figyeli őket.

– Menjünk – suttogta Ernő –, nem érzem magam biztonságban.

Feri is hátra nézett, de addigra a férfi már eltűnt.

Filmnézéses estét terveztek. Persze Feri nem áltatta magát, hogy filmet is fognak nézni. Tudta nagyon jól, hogy a "nézzünk meg egy filmet nálad", az tulajdonképpen azt jelenti, hogy "tök jó lenne, ha már bemásznál a gatyámba", de egyáltalán nem bánta volna, ha tényleg csak filmet néznek. Az ágyon feküdtek, Feri hátulról átkarolta Ernőt, és az ujjaival játszott, míg a laptop kijelzőjén Venom éppen fejeket evett.

– Feri?

– Hm?

– Ismertél a balesetem előtt?

– Nem – válaszolta Feri csak egy pillanatnyi gondolkodás után. Nem hazudott olyan nagyot, mert nem ismert Ernőt. Tudni, hogy valaki kicsoda és ismerni, az két különböző dolog. Ernő megfordult az ölelésében és megcsókolta.

– Lemaradsz a filmről – sóhajtott Feri.

– Majd befejezzük máskor – suttogta a szájába és már csókolta is, úgy hogy Feri szédülni kezdett.

– Hova nyúlkálsz, szöszi? – vigyorgott Feri, mikor megérezte Ernő kezét a nadrágja szélénél.

– Ne hívj szöszinek – válaszolta Ernő tetetett bosszúsággal, de közben már Feri gombjával bíbelődött.

– Hát akkor, hogy hívjalak?

Ernő nem válaszolt. Végre sikerült kigombolni Feri nadrágját, és amint megérezte, hogy szabad az út könyékig merült benne.

– Szent Isten – zihált fel Feri, amikor Ernő finoman végig simította a makkját. Érdes ujjai karcolták a bőrét. Imádta.

– Az Ernő is megteszi ám – kuncogott Ernő a nyakába.

– Te kis nyavalyás.

Feri egyetlen mozdulattal fordította maga alá Ernőt, aki hangosan felnevetett, aztán csókolózva vetkőztetni kezdték egymást.

– Biztos ezt akarod? – kérdezte Feri, mikor teljesen meztelenül feküdtek egymás mellett. Senkitől nem kérdezte meg azelőtt, hogy akarja-e, de most úgy érezte muszáj hallania.

– Igen – suttogta Ernő. Félkézzel lehajtotta alaptopot. Sose látták a Venom végét.