Az emlékezés ára (PUF - Áts/Nemecsek)

6

Barátságot kötni Nemecsekkel sokkal könnyebb volt, mint képzelte. Nem csak azért, mert a számológépes eset után megint találkozniuk kellett, és Feri ismét nagyon előzékenyen elkísérte a következő órájára, hanem mert Ernő egyszerűen barátkozni akart.

Sokkal könnyebb volt vele beszélgetni is. Azt hitte majd kínszenvedés lesz minden egyes perc, amit el kell vele tölteni, és kimondottan szenvedni fog, hogy megjátssza mennyire élvezi a társaságát, de a kis szőke meglepetést okozott Ferinek. Sokkal több közös volt bennük mint azt feltételezte. Ernő olvasta Feri összes kedvenc könyvét, és értelmes véleményt is tudott róla formálni. Majdnem ugyan olyan volt a zenei ízlésük és hasonló sorozatokat néztek.

Hogy mikor halványodott el a kicsinyes bosszú képe arra utólag visszagondolva Feri már nem emlékezett.

Miután megszerezte Ernő számát és órákon keresztül csetelt vele, meg unalmas előadásokon szókirakózott, akkor nem az járt a fejében, hogy ez is a terv része, hanem hogy végre egy ellenfél, akinek normális szókincse van. Amikor órákon keresztül ültek az egyetemi kávézóban, beszélgettek vagy segítettek egymás beadandójában, akkor se a bosszúra gondolt.

Nemecsek pedig olyan kitüntetett figyelembe részesítette Ferit, amit azelőtt sose tapasztalt. Ha az egyetemi könyvtárba ment, mindig rákérdezett azokra a könyvekre is, amiket Feri akart kivenni. Ha nem tudta félre rakatni a nevére, akkor egyszerűen kikölcsönözte neki. Rendszeresen hordott magánál plusz tollakat, telefontöltőt, pendrive-ot, üres füzetet és mindezt csak azért, hogyha Ferinek szüksége lenne rá. Mindig megkérdezte Feritől milyen volt a napja, és nem csak udvariasságból. Őszintén kíváncsi volt rá, és emlékezett arra, amit Feri mesélt.

"Kérsz valamit?" - jött a selfie, ahogy Ernő vigyorog a szendvicspult előtt. A szünetekben általában irgalmatlan sor volt a büfében, ezért ha Ernőnek lyukas órája volt, mindig lement megszerezni Feri kedvenc csirkés szendvicsét.

"Azt a szőkét 😏 " - írta vissza Feri.

"Sajnos nem eladó."

"Kár... 😔💔 Pedig finom falatnak tűnik. 😏 Na mind1 akkor legyen egy csirkés szendó."

Mikor pedig végre elhívta moziban, és a terem jótékony sötétjében Ernő megfogta a kezét, nem arra gondolt, hogy sínen van az ördögi terve, hanem, hogy még sose nézett kézen fogva filmet senkivel.

Persze Ferinek fel se tűnt, hogy már nem azért ír rá Ernőre, mert a bosszú hajtja, hanem, mert élvezi a társaságát. És mikor flörtöl vele, nem azért teszi, hogy felszedje, és eltiporja. Feri már nem foglalkozott az eredeti tervével. Ahogy azzal sem, hogy esetleg el kéne mondani Ernőnek, hogy milyen közös múltjuk van.

November vége felé, havazást ígérő sötét felhők alatt sétáltak a már karácsonyi fényekbe öltözött utcákon. Könyvekről beszélgettek. Feri szerette hallgatni, ahogy Ernő a csendes mellékszereplők fontosságáról tart kiselőadást. Egy utcai bódéban forró csokit vettek. Ernő málnásat választott.

– Úú ez nagyon jó – kortyolt bele Ernő a forró csokiba.

– Tényleg? Megkóstolhatom? – vigyorgott Feri.

– Persze – nyújtotta feléje Ernő a papírpoharat. Feri elkapta Ernő csuklóját, de nem a poharat húzta a szájához, hanem Ernőt, aki annyira meglepődött a hirtelen jött támadástól, hogy csak tátott szájjal állt és hagyta, hogy Feri lenyalja a nyelvéről a maradék forró csokit.

– Megörültél? – lépett egyet hátra Ernő, mikor végre magához tért a sokkból. Idegesen nézett körbe. – Ilyet nem csinálhatsz a nyílt utcán!

– Tehát, ha zárt helyen lennénk, akkor igen? – kérdezte Feri még mindig vigyorogva.

– Igen, de basszus az utcán vagyunk. Tudod milyen homofób ebben az országban mindenki. Hé! Most meg hova húzol?

– Hát haza!

Ernő felnevetett.

– Hé, állj már meg! Még meg sem ittam a forró csokimat.

– Akkor jó lenne, ha sietnél, szöszi.

– Ne hívj szöszinek – pufogott Ernő.

Végül nem jutottak el Ferihez, csak a legközelebbi nyitott kapualjig. Addigra Ernő kiitta a forró csokiját, és berántotta Ferit a sötét lépcsőházban, aztán addig csókolóztak a falnak dőlve, míg egy öreg néni rájuk nem kapcsolta a villanyt. Miközben a néni a jó istenhez imádkozott egy második özönvízért, hogy megtisztítsa a Földet ettől az erkölcsi fertőtől, Ernő és Feri nevetve szaladtak végig az utcán.