Az emlékezés ára (PUF - Áts/Nemecsek)

11

Nem csak a baleset utáni első félév tűnt el egy szemvillanásnyi idő alatt, de lassan már a második is. Odakint javában tombolt a tavasz, és a szekrények mélyéről már a vékony pulóverek és vászonnadrágok kerültek elő. Ami viszont még mindig nem volt meg, azok Ernő elveszett emlékei.

Bokával éppen a szokásos kávézós beszélgetésükön voltak. Ernő már hosszú órák óta panaszkodott, hogy még mindig nem emlékszik.

– Sajnálom, Ernő – mondta Boka bánatosan –, bárcsak tudnék segíteni.

– Ez segít – mondta Ernő kedvesen. Közelebb húzódott Bokához, és a vállára hajtotta a fejét. – Segít, hogy néha hisztizhetek neked. Köszönöm, hogy meghallgatsz. Mondtam már, hogy mennyire örülök, hogy a barátom vagy?

Boka barátságosan beletúrt Ernő szőke fürtjeibe, és addig üldögéltek csendben a saját gondolataikba merülve, amíg Boka telefonja nem kezdett észveszejtő rezgésbe ezernyi üzenet hatására.

– Ne haragudj, mennem kell. Csónakos már megint... Hát Csónakosan viselkedik.

Ernő nevetve köszönt el. Amint Boka kilépett az ajtón egy barna szövetkabátos majdnem vele egykorú srác lépett az asztalhoz. Ernő emlékezett rá, hogy látott róla fényképeket az albumba, de Boka azt mondta, hogy a balesete után nagyon csúnyán viselkedett, ezért már nem barátkoznak vele. A neve pedig Veréb? Nem. Geréb. Igen, és talán Rezső? Vagy inkább Dezső. Mindegy a Geréb, biztos.

Geréb hanyagul neki támaszkodott az egyik széktámlájának. Kezében dobozos soproni, de Ernő már akkor sejtette, hogy részeg, amikor belenézett ködös tekintetébe.

– Hogy te mekkora egy ribanc vagy, Nemecsek! – szólalt meg Geréb. Az egyébként egyáltalán nem halk megjegyzést olyan döbbent csönd fogadta, amit Ernő azelőtt csak a filmekben látott. A helységben ülő összes szempár feléjük fordult.

– Mégis mit képzelsz magadról? – pattant fel Ernő a helyéről.

– Egy fasz már nem is elég? – folytatta Geréb alkoholtól kásás hangon – Melyik volt előbb?

– Figyelj, fogalmam sincs miről beszélsz, de moderáld magad légy szíves.

– Megmondom én miről beszélek – dőlt előrébb Geréb, de a keze lecsúszott a széktámlájáról, elvesztette az egyensúlyát, és előre esett egyenesen Ernőnek. Elkapta Ernő pólóját, magához rántotta, és eszelős tekintettel üvöltött az arcába – Azt kérdeztem melyiknek a fasza volt hamarabb a szádban?

Ernő arcába fröcsögött a nyála, de Ernőnek nem ettől fordult fel a gyomra. A parfümje émelyítően tömény, és veszélyesen ismerős volt, amitől Ernőt hasonló rettegés fogta el, mint azon az estén, amikor Feri először találkozott Bokával.

– És azok a gyökerek engem hívnak árulónak, mikor te teszed szét a lábad az ellenségnek? Áts kibaszott vörösinges Ferinek!

Ellenség? Ernővel kezdett szédülni a szoba. Feri ellenség?

– Most meg itt enyelegsz Bokával! Mondtam neked, hogy ő az enyém lesz! ÉRTED?

Mintegy visszhang, egy kút mélyéről szóló távoli hang ismételte ugyan ezt a mondatot a fejében.

"Ne koslass már állandóan Boka után. Ő az enyém lesz. Érted?"

Egyszerre hallotta Geréb szitkozódó szavait, ahogy elhordják mindennek, távolról egy nagyon hasonló hang fenyegette, hogy Boka sose lesz az övé, és a szemei előtt egy egész életnyi emlékek villantak fel örült sebességgel.

Ernő félénken áll az elsős évnyitón. Mellette egy magasabb barna hajú fiú. – Boka János vagyok, – mutatkozik be – lesz a padtársam?

Egy barna hajú, szomorú szemű fiú hajol Ernő fölé a kórházban.– Boka János vagyok, nem emlékszel rám, Ernő?

Áts Feriék megnyerik az osztályversenyt. Csokoládé tortát kapnak.

Ernő titokban szívecskéket rajzol egy lakatos emlékkönyvbe. B.J. + N.E.

Áts Feri ellöki Ernőt egy iskolai versenyen. Felszakad a térde, vérzik. Ernő sír. Feri gúnyosan kineveti.

Áts Feri az ágyba zuhan Ernővel. Vadul csókolóznak. Összekoccan a foguk. Mindketten kacagnak.

Feri gúnyol, de ugyanaz a Feri bókol. Taszít, aztán pedig ölel, simít, csókol.

Ernő félve néz fel a sárból. Ugyanaz az Ernő kihívóan húzza le magára Ferit egy puha ágyban. Ernő szomorú, mert Feri bántotta. Ernő boldog, mert Feri őt öleli.

Mint egy tornádóba ragadt házak, úgy bukkantak fel a hőn áhított múlt emlékei, keserű ízt keverve az édes jelenbe. Egyre kuszább minden. Az émelyítően parfüm illattól Ernő fulladozni kezdett, aztán az agya úgy döntött, itt az ideje leállítani a túl terhelt rendszert. Boldogan fogadtak a sötétséget, amikor elájult.