Az emlékezés ára (PUF - Áts/Nemecsek)

5

Nemecseket nem volt nehéz megtalálni az egyetemen. Nem csak azért, mert hirtelen szőke hajával eléggé kirikított a tömegből, hanem már megint a folyosó közepén állt és tanácstalanul nézett körbe. Feri szem forgatva felsóhajtott. Ez a kis szerencsétlen már megint nem találja a termet. Csendben Nemecsek mögé lopódzott, és a válla fölött lenézett a papírjára. Kezében egy nagyon bénán megrajzolt alaprajz volt. Feri emlékezett rá, hogy elsősként ő is kapott ilyet, de sose használta.

– Mi van szöszi, már megint elvesztél? – búgta a fülébe.

Nemecsek egy apró sikkantás kíséretében majdnem egy métert ugrott arrébb. Feri kárörvendően felnevetett.

– Ezt légyszi ne csináld többet – szorította Nemecsek a szívére a kezét –, majdnem szívrohamot kaptam.

– Rossz a lelkiismereted szöszi, hogy ennyire ijedős vagy? – vigyorgott Feri.

– Nincs semmi baj a lelkiismeretemmel! – fújtatott mérgesen, mint egy pocok, erre persze Feri még jobban nevetett rajta. – Tök hülyeség ez a mondás. Azért mert valaki nem szereti, ha a szívbajt hozzák rá, nem kell egyből arra gondolni, hogy legyilkolt valakit az előző éjjel.

– Jól van, pocok, ne fújt fel magad! – nevetett Feri. – Na, halljam, melyik termet nem találod már megint?

– A 218-asat – felelte Ernő elpirulva.

– Gyere, megmutatom hol van.

– Ne-nem szükséges – tiltakozott. – Elég, ha csak elmondod. Odatalálok egyedül is.

– A 219-ben lesz órám – mondta Feri, majd gyengéden Nemecsek hátára tette a kezét, és elkezdte terelni a folyosón.

Csendben sétáltak egymás mellett. Ferinek pörgött az agya, hogy mit mondjon. Hirtelen nem is tűnt ez olyan egyszerű feladatnak. Leszámítva a múltkori alkalmat, soha nem beszélt még Nemecsekkel három mondatnál többet, az is leginkább gúnyolódás volt.

– Miért nincsenek irányjelző táblák sehol sem? – kérdezte Nemecsek ezzel megmentve a Ferit a további agyalástól.

– A gólyák miatt. Ez is egyfajta teszt.

– Tök hülyeség – pufogott –, kóválygunk itt, mint gólya fos a levegőben. Semmi értelme.

Feri felnevetett, pedig nem is tervezte, hogy nevetni fog.

– Ráadásul én nem is vagyok gólya – folytatta Nemecsek a zsörtölődést – én hogy fogok odatalálni az óráimra?

– Majd én elkísérlek – ajánlotta Feri nagyvonalúan –, kettő az egyben szolgáltatás. Lesz egy idegenvezetőd és egy gardedámod is.

– Gardedám?

– A gardedám azt jelenti, hogy – kezdett bele Feri a magyarázásba, de Nemecsek közbe szólt.

– Tudom mit jelent a gardedám. Azon vagyok meglepődve, hogy valaki használja még ezt a szót a XXI. században.

– Művelt vagyok, ennyi – tárta szét a karját Feri egy kissé beképzelt, felvágós, önelégült mosoly kíséretében.

– Ha az lennél, tudhatnád, hogy a "majdnem szívrohamot kaptam" kifejezés nem csak egy szófordulat, hanem vannak emberek, akik képesek annyira megijedni, hogy tényleg infarktust kapnak.

Ferinek a homloka közepéig szalad a szemöldöke. Nemecsek, most tényleg beszólt neki? Nocsak, nocsak. Képtelen volt megállni, hogy ne vigyorodjon el újra.

– Meg is érkeztünk, szöszi – állt meg Feri a 218-as terem előtt.

– Ernő.

– Hm?

– Ernőnek hívnak – mondta Nemecsek és a Feri felé nyújtotta a kezét.

– Feri. – fogadta el a felé nyújtott kezet. Nemecseknek sokkal nagyobb volt a tenyere, mint azt Feri hitte. A keze kissé hideg, és az ujja végei érdesek, mint aki sok barkácsolós házimunkát végez. Miközben egymás kezét szorították Feri mellett elsétált az egyik csoporttársa egy számológéppel a kezében, és Feribe akkor csapott bele a felismerés, hogy ő bizony otthon hagyta a sajátját az asztalon.

– A picsába – morogta kellemetlenül.

– Mi a baj? – kérdezte Nemecsek. Még mindig fogták egymás kezét.

– Otthon hagytam a számológépemet.

Nemecsek elengedte a kezét, beletúrt a táskájába és kivett belőle egy kicsit kopottas számológépet.

– Tessék, itt az enyém. Nekem most úgy se kell erre az órára.

Feri döbbenten nézett hol Nemecsekre, hol a számológépre. Ez most komoly? Csak így odaadja, a második találkozásuk után? Hiszen nem is tud semmit Feriről.

– Óra után majd kérem vissza, Mr. Gardedám – mondta neki kihívóan mosolyogva, majd Feri kezébe nyomta a kütyüt és besétált a terembe.

Feri már megint mosolygott, de fel se tűnt neki.