Az emlékezés ára (PUF - Áts/Nemecsek)

4

Feri a kedvenc piros pólójában az egyetem ablakában könyökölve egy félig kihűlt kávét szorongatott, és a tervén gondolkozott.

Feri egész életében szürkének, semminek és átlátszónak érezte magát. Már egész kicsinek rájött, hogy neki egyedül kell elfoglalnia magát, mert a szülei nem fognak leülni mellé a földre kis autózni vagy fakockából tornyot építeni.

Az apja kamion sofőr volt. Volt, hogy napokig haza se jött, amikor pedig otthon volt csöndben kellett maradnia. Az anyja meg állandóan elfoglalt volt. Bolti eladóként dolgozott, de járt takarítani, meg mosogatni is. Egyszer Feri kifakadt, hogy minek kell ennyit dolgoznia, az anyja válaszul felképelte, hogy milyen egy hálátlan dög. Azért dolgoznak ennyit, hogy neki legyen mit ennie, meg mit felvennie.

De a vacsora így is mindig szegényes volt otthon, a víz épphogy csak meleg a csapban, a ruhái pedig mind egyszerűek, kopottak és szürkék. Az összes ruhája szürke volt.

Feri egyedül járt iskolába már az általános iskola első napjától. A suli nem volt messze a lakásuktól, de akkor is egy hétéves gyereknek nem egyedül kellett volna bemennie, aztán meg egyedül haza, hogy utána otthon egyedül birkózzon meg a házi feladatával. Az iskolában se voltak nagyon barátai, mert Feri a könyvekben talált menedéket a magány elől. Arról álmodozott, hogy egy nap az ő nevét is megismeri és félni fogja majd a világ, mint a rettegett kalózokét.

A gimnázium előtti nyáron a tévében adták a Mátrix-ot. Feri úgy tapadt a képernyőre, mint előtte még soha. A vörös ruhás nő jelenete sokkal nagyobb hatással volt rá, mint az egész film. Tetszett neki, mennyire kirikít a vörös szín a szürke egyhangúságból. Elkezdte figyelni az embereket. Kereste azokat, akik vöröset vettek fel, és figyelte, hogyan reagál a környezet. A piros színnek hihetetlen ereje volt.

Feri az összes spórolt pénzét elköltötte élete első piros pólójára. Még mindig meg volt neki, pedig már rég nem jött rá, de mint egy kabalát úgy őrizte.

Persze Ferit nem akkor vették először igazán észre, hanem mikor az iskolai karácsonyi rendezvényen nyerésre juttatta az osztályát. Dobogóra állt. Csoki tortát kapott az egész osztály. Egy emberként kántálták a nevét. Feri fényképe kikerült az iskolaújságba, de ez a siker se volt elég ahhoz, hogy otthon figyeljenek rá.

A könnyen jött siker, könnyen megy. Feri boldogsága addig volt felhőtlen, amíg meg nem jelent a színen a rivális banda. Feri utálta őket. Utálta, hogy elvették a sikereiket.

Utálta Bokát, a felsőbbrendű nézésével, és a tökéletes kis családi életével. Cselét, aki állandóan finnyáskodott, kényeskedett, mint egy csaj. Az a típus, aki még a faszt is kesztyűben fogja meg, és az elmaradhatatlan csatlósa Csónakos, aki azt hitte magáról, hogy rohadt vicces. Kolnay meg Barabás alapból kibaszott idegesítőek voltak az állandó veszekedésükkel, és ott volt Nemecsek. Nemecsek, aki állandóan sírt, beszari volt, esetlen, és úgy bújt Boka mögé, mint kisgyerek az anyja szoknyájába. El fogja tiporni őket, és akkor végre övé lesz a győzelem!

Feri küzdött az iskolában az elismerésért, otthon küzdött a figyelemért. Egész életében küzdött, és csak nagyon ritkán érezte úgy, hogy nyert. Egyre vadabb és vadabb lett. Az versenyeket felváltotta a bandaháború. De a szülei még így sem vették észre, hogy Feri szenved, magányos, vagy hülyeségeket csinál. Mert, hogy csinált egy rakás hülyeséget, csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet, és sokszor csak azért úszta meg élve a kalandokat, mert Ádám vele tartott.

Na, az Ádám.

Pásztor Ádám gondolatára gúnyosan csóválta a fejét. "A szív nem játék, Feri!" Ádám szerelmes volt a szerelembe, imádta a túlzott romantikát meg az érzelgősséget. Túl sok időt töltött a fodrászatban, meg a szappanopera rajongó nagyanyjával. Szerelem. Pfft! Feri már régen rájött, hogy ez a szerelmesdi nem kell neki. Élvezte, hogy tetszett a srácoknak, meg azt is hogy el tudta őket csábítani. De a srácok jöttek-mentek, őt pedig baromira nem érdekelte ki marad és ki nem. Ha valaki menni akart, hagyta. Jött helyette másik. Mindenki pótolható.

Még hogy vérezni fog valakinek a szíve! Micsoda baromság! Egy szakítás nem a világ vége.

Feri kidobta a műanyag poharat a szelektív hulladékgyűjtőbe, megropogtatta az ujjait, és elindult megkeresni Nemecseket.