Az emlékezés ára (PUF - Áts/Nemecsek)

15

A garázsban talán még sose volt ekkora nagy csönd. Az, hogy Ernő és Boka is ugyan abban a helységben volt, Csónakosnak köszönhető, aki nem bírta elviselni a mosolyszünetet. Ernő szinte mindenkinek megbocsájtott, csak Bokára neheztelt még mindig. Pont ugyan úgy nem értett, hogy Boka miért titkolta előtte Feri kilétét, mint azt sem, hogy Feri miért kezdett ki vele.

Egy idő után Ernő elunta a némaságot, fogott egy Cidert, és leült Boka mellé. János hasonló érzelmi kirohanásba részesült, mint Feri, igaz ott kimaradt az orrba vágás.

– Miért nem mondtad el? – tette fel az egyetlen kérdést, ami azóta ott zakatolt a fejébe, mióta rájött kivel jár.

– Mert boldog voltál vele.

Ernő nem válaszolt. Tényleg boldog volt, de örült volna, ha a barátai felvilágosítják, hogy az ősellenséggel smárol sötét kapualjakban.

– El akartam mondani – folytatta Boka. – Amikor megjelent Feri a kávézóba, már akkor átfutott az agyamon, hogy valami aljas bosszúhadjárat része vagy. De aztán láttam rajta, hogy mennyire zavarban van, mintha, nem is tudom – Boka felnevetett –, mintha elfelejtette volna, hogy barátok vagyunk. Abból amit meséltél, megismertem egy új Áts Ferit és akartam adni neki egy esélyt. Reménykedtem benne, hogy felnőtt, megváltozott, és tényleg szeret, nem pedig csak kihasznál. Meg volt még egy másik indok is...

Ernő várakozóan nézett Bokára, akin látszott, hogy tipródik.

– Ernő, mondhatok valamit anélkül, hogy félre értenéd? – kérdezte komolyan. Ernő bólintott. – Egy kicsit, de tényleg csak egy nagyon kicsit örülök, hogy elvesztette az emlékezeted egy időre. Ne érts félre, szörnyű volt szembesülni azzal, hogy nem ismersz meg, de azt hiszem, hogy kicsit szükséged volt erre, hogy tovább lépj.

– Tovább lépjek? – kérdezett vissza Ernő értetlenül.

– Igen, hogy tovább lépj tőlem...

– Oh... – Ernő fülig pirulva bújt a dobozos söre mögé – Ennyire nyilvánvaló volt?

– Igen. Szeretnek a srácok azzal szívatni, hogy nem tűnik fel ha valaki oda van értem, de azért nem vagyok teljesen idióta. – Boka mosolyogva kiitta az utolsó kortyot az üvegből. – De amikor már a második olyan fiúval jöttél össze, aki félelmetesen hasonlított rám, kezdtem aggódni érted. Az egyiknél tényleg elgondolkoztam, hogy apámnak vannak eltitkolt gyerekei.

Ernő elgondolkozva pöckölgette a sörös doboz nyitókáját. Kint már besötétedett és hűvös szél süvített be a garázsba. Ernő örült, hogy hosszú ujjú felső van rajta. A szeme sarkából látta, hogy Csónakos némán melléjük lopódzik, és a Boka hátára teríti a saját kopott melegítő felsőjét.

– Nincs nálad esélyem, igaz? – kérdezett rá Ernő nyíltan.

Boka elmosolyodott. – Itt nem az esélyekről van szó, Ernő. Én azt hiszem nem tudnálak boldoggá lenni, mert... Mi, mind a ketten, ugyan arra a szerepre vágyunk egy kapcsolatban.

– Oh, ezt nem is tudtam.

– Nos – mosolygott Boka megint –, nem rohangálok a homlokomon a "Szeretek passzív lenni" cetlivel. De ezt inkább hagyjuk most. Inkább azt mond el, hogy mit mondott Feri?

– Nem nagyon hagytam neki esélyt arra, hogy beszéljen. – Ernő felsóhajtott. – Tudod, ebben az egészben a legrosszabb, hogy nem tudom melyik az igazi Áts Feri. Az, aki bántott? Vagy ez az új, a kedves? Melyik a valódi? Egyik sem? Mindkettő?

– Talán adnod kéne neki egy lehetőséget, hogy legalább elmagyarázza.

– Nem bánnád, hogy ha...

– Be se fejezd ezt a kérdést – szakította félbe. – Mindannyian azt akarjuk, hogy boldog legyen a másik. Ha a boldogságot Áts Feri oldalán találod meg, akkor mi mindannyian támogatni fogunk.

Ernő megölelte Bokát.

– Köszönöm, hogy a barátom vagy, Boka.

– Fontos vagy nekem, Ernő, és nagyon szeretném, hogy boldog legyél. Legalább hallgasd meg mit akar mondani. És köszönöm, hogy megbocsájtottál.

A nagy ölelkezős megbocsájtós pillanatot Csónakos törte meg.

– Na, látom szent a béke – vigyorgott egy bögre teával, amit aztán Boka kezébe nyomott.

– Ó tea! Köszi, Andris, ez igazán kedves tőled.

– Jaja, egy igazi úriember vagyok. Na csacsogjatok szépen tovább, aztán ha végeztetek haza doblak titeket – és már ment is vissza barkácsolni valamit a garázs túlsó végébe.

– Holnap elmegyek Ferihez – szólalt meg Ernő, mert nem szerette volna végig gondolni, hogy milyen kapcsolat lehet Csónakos, a tea és Boka között.

– Rendben, és ha szeretnél utána beszélgetni, csak hívj fel.