Az emlékezés ára (PUF - Áts/Nemecsek)

10

Egy felfordított rekeszen ülve kortyolgatta a nyeremény sörét. Nem csúszott, pedig valami nagyon flancos belga márka volt. Normál esetbe kisgyerek módjára lelkendezne egy ilyen különleges italért, most mégis savanyú volt a szájíze tőle. Nem volt meg a győzelem utáni mámor sem.

Feri sose volt öngyilkos hajlamú. Mindegy mennyire érezte magát átlátszónak és semminek, mindegy mennyire nem törődtek vele a szülei, Ferinek sose fordult meg a fejébe, hogy kárt tegyen magába. Talán gyáva volt. Nem is gondolkozott ezen még soha. Benne volt a makacs elhatározás, hogy küzdeni kell, mert minden túl élt nap egy kis siker volt.

Mindig azt hitte, hogy Bokának tökéletes az élete. Szép szobát képzelt neki IKEA bútorokkal, mértani pontossággal elhelyezett poszterekkel a falon. Szerető szülők, közös családi vacsorák, nyáron kerti grillezés. Ezek szerint kurvára nem így volt. Nem értette. Azon napon rájött, hogy nagyon sok mindent nem ért. Például, hogy miért nem találja az egész napot egy nagy szenvedésnek. Vagy, hogy Csónakosnak mindig ilyen vicces poénjai voltak? Kolnaynak pedig ilyen csípős megjegyzései? Csele... Na, Csele volt az egész bagázsban a legnagyobb rejtély, ahogy az asztal szélére támasztva nyitotta ki a söröket egy szakadt melegítőben.

– Megnyerted a Twistert – ülte le mellé Boka egy Ciderrel a kezében – Amikor elkezdtünk játszani megfogadtam, hogyha te nyersz, kérdezhetsz tőlem egy valamit, és én őszintén fogok rá válaszolni. Nyertél, szóval kérdezz.

– Csele a földön ül – mutatott rá Feri tárgyilagosan. Nem csak Boka gondolat menetét nem értette, hanem, hogy a kényeskedő Csele miért ül a koszos padlón.

– Igen. Szeret ott ülni. Szereti összekoszolni magát. – Feri biztos nagyon hülye fejet vághatott, mert Boka elröhögte magát – Gondolom, te is, mint oly sokan mások azt hitted, hogy Csele kényeskedő. Pedig nem az. Csele pont olyan hétköznapi srác, mint Te vagy Én. De az anyja betegesen tisztaság mániás. Ha Csele összekoszolja magát, akkor kiborul. Ha pedig az anya ki van borul, akkor az apja is, és az nem jó. Nagyon nem jó. Amikor Csele elsírta magát, mert koszos lett a ruhája, nem azért sírt, hanem már előre félt a pofonoktól, amik otthon rá vártak. Egy egész évünkbe telt mire tökéletesítettük a rutinunkat, hogy Csele is élvezni tudja az együtt töltött időt. Látod azt a táskát ott? – Feri bólintott. –Abban van Csele makulátlanul tiszta ruhája, amiben majd innét haza megy.

Merengős csöndben figyelték a földön ülő Cselét, aki nagyokat kacagott, amikor Csónakos még a közelébe se dobta a táblának a darts tűket.

– Bármit kérdezhetek? – kérdezte Feri. Boka bólintott. Feri nem mondott semmit csak lenézett Boka csuklójára.

– Nem bírom a nyomást – mondta Boka, és felhúzta a pulóverét. Az egész alkarját hegek borították. – Egész gyerekkoromba azt hallgattam a szüleimtől, hogy én vagyok a legokosabb, legügyesebb kisfiú a világon. Ezzel pedig elhitették velem, hogy nekem minden sikerül. Mikor iskolás lettem biztattak, hogy induljak mindenféle versenyeken, mert hát én olyan ügyes vagyok, biztos nyerni fogok. Soha nem beszéltek arról, hogy egy versenyen nem a nyerés, hanem a részvétel a fontos. Én pedig elmentem mindenhova, és görcsösen nyerni akartam, mert ha nem nyertem, akkor egy utolsó kis szar darabnak éreztem magam. Aztán túl sok lett az elvárás, ami talán nem is létezett csak az én fejembe, és kiborultam.

Hirtelen hányingere lett. Amíg ő szánalmas módon küzdött az állandó figyelemért és elismerésérét, minden egyes győzelmével a halál felé lökdösött valakit. Nyomorultul érezte magát, és az se segített a helyzeten, hogy pontosan tudta, hogy Boka kezére mikor kerültek a vágások. Tudta, mert amíg ő a sikerben fürdőzött, Boka a saját vérében.

– Miért nem árultál be Ernőnél, hogy ki vagyok? – nézett rá Feri komolyan – Neked hitt volna.

– Már kimerítetted a nyeremény kérdésedet.

– Ha jól emlékszem az előbb nem kérdeztem semmit – vigyorgott Feri pimaszul –, magadtól kezdtél el beszélni.

Boka felnevetett, de nem válaszolt.

Aznap éjjel Feri úgy szerette Ernőt, ahogy talán még soha senkit. Gyönyörrel akart bocsánatot kérni, hogy majdnem a halálba taszította a legjobb barátját.