💮1.rész💮

760 19 10
                                    

Sziasztok, Sophia vagyok 16 éves. Egyedül élek mert a szüleim meghaltak kicsi koromban. Vagyis igazából nem egyedül mert egy árvaházban élek ahol mindenki maga látja el a feladatait. A nevelők nagy ívben tojnak a fejünkre. Van egy szobatársam, Alexa, akit ki nem állhatok, mert folyton piszkál. Ő itt az "Úr". Na mind1 térjünk vissza hozzám. (nem vagyok egoista áá..dehogy🤣 szerk.)

Én inkább magányos farkas vagyok. Szeretek mindent egyedül csinálni, de ha muszáj csoportban dolgozni, akkor tudok együtt működni. Van egy tattoo, ami a bal felkaromon található, ami születésem óta rajtam van. Ja, hogy még nem is említettem, arkangyal vagyok...vagyis voltam. Mivel egyszer lementem a pokolba egy "üzleti" tárgyalásra, de az egész csapda volt. Elvették a bal szárnyam és a Földre dobtak.

A szárnyam nem nőhet újra egy démoni pecsét miatt, ezért nem repülhetek a mennyekbe. Nagyon hiányoznak a barátaim és a családom. Néha futólag találkozok velük, de csak azért futólag, mert sok dolguk van. Én ezt pontosan tudom, mert mint a Halál arkangyala tudom, hogy sok munka van ezzel. Tudom most jönnek azok a kérdések, hogy "nem Azrael a Halál arkangyala?''

Most ő az, de előtte én voltam. Ő volt az én legfőbb bizalmasom, ezért jónak találom, hogy ő vette át a helyem. Mai nap szerintem nem fogok túl sok mindent csinálni. Vagyis csak ezt akartam mivel mikor beléptem a szobámba az összes ruhám szana-szét volt. Biztos, hogy megint Alexa volt.
-Látom még rendet sem tudsz magad után tartani!HAHAHA!-hallottam meg magam mögött azt a tipikus pláza cicás vinnyogást.

Épp' fordultam meg mikor tiszta víz lettem. Alexa és brigádja ott álltak egy-egy vödörrel a kezükben. Na nálam ilyenkor szakad el a cérna és megyek el, hogy még véletlenül se derüljön ki, hogy én nem egy átlagos ember vagyok.
-Hova,hova? Mész pityeregni mint ahogy szoktál?-állt elém és az arcomba nyomta azt az agyon sminkelt képét.
-Tudod itt a szobámban van egy tárgy ami nagyon is felkeltette az érdeklődésem.-veszi elő háta mögött tartott kezét.

Mikor megláttam mi van nála azt hittem abban a pillanatban nekiugrok, hogy megöljem.
-Add vissza a fuvolámat!!-mondtam neki szikrákat szóró tekintettel.
-Na végre, hogy megmukkansz.-abban a pillanatban elkaptam a csuklóját és kicsavartam kezéből bambusz fuvolámat. Erre elkezdett vinnyogni mint egy malac.

Oda szaladt a brigádjához majd valamit oda súgott nekik. Ezután mindenki megindult felém. Én megjátszva, hogy félek elkezdtem hátrálni. Addig amíg mindenki be nem jött a szobába.
-Na és most mihez kezdesz?-mosolyodott el Alexa ördögien. Az angyali mivoltom végedt jóval nagyobbfizikummal rendelkezem, ezért feltudtam annyira ugrani, hogy egy tigris bukfenc kíséretében átugrottam őket, majd rájuk vágva az ajtót bezártam őket.

Az ajtó a folyosóról befele nyílik szóval elég nehéz lesz kijutni. Az ablakon pedig nem tudnak kimászni, mivel a 2.-on van a szoba. A másik pedig, hogy olyan jó állapotban van az ajtó, hogy amikor bevágtam az ajtót, a kilincs kiesett a helyéről. Ezután fogtam magam és elindultam a kedvenc helyemre.

Sziasztok, ez az első könyvem szóval remélem tetszeni fog.😊 Ha érdekel mi lesz Sophia sorsa akkor kérlek nyomj egy vote-t vagy ha kritikád van akkor azt a kommentbe nyugodtan leírhatod.

(Amúgy itt egy kép a fuvolámról.)

)

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
My demonWhere stories live. Discover now