My demon

💮18.rész💮

''Hát akkor, titkos ajtó keresés.''-gondoltam mosolyogva.

Végig mentem az egyik falon, majd a másikon. Nincs a fali szőttes mögött sem, se sehol. Valahol biztos kell lennie. Várjunk csak...a szekrény. Kinyitottam a kétajtós felét és széthúztam a ruhafogasokat. Igazam lett és volt ott egy titkos ajtó. Lenyomtam a kilincset és  elindultam lefelé a lépcsőn. A végénél fény szűrődött, így arra mentem, de nem kellett volna. Mikor leértem egy csomó levágott angyalszárny pár volt ott...és középpen az én bal szárnyam. Mikor megláttam térdre rogytam és sírni kezdem. Kiengedtem megmaradt szárnyam és magam köré csavartam, úgy zokogtam tovább.

Lépteket hallottam a lépcső felől, de nem érdekelt. Sőt, már semmi sem érdekelt. Megtörtem. A szárnyam látványától megtörtem. Pontosan tudtam, hogy Yama tart lefelé. Oldara néztem és megpillantottam egy tőrt. Ez az a tő amivel levágta a szárnyam. Feláltam és odamentem érte. Ekkor Yama már a lépcső alján volt és engem figyelt. Megfogtam a tőrt és elkezdem Yama felé menni. Ő azt hihette, hogy rá akarok támadni, de tévedett. Elé álltam és a tőr nyelét felé nyújtottam.

-Nem akarod, hogy teljes legyen a szett?-kérdeztem tőle halkan.
-Mi?
-Nem akarod, hogy párba legyenek?-mondtam egy picivel hangosabban. Elvette a tőrt és elém lépett. Én csak a cipőjét néztem. Majd olyat tett amire nem számítottam. Átölelt. A nagy Yama, aki levágta a Halál arkangyalának az egyik szárnyát, most itt öleli ugyan azt az angyalt. Nem öleltem vissza. Csak lógtak a kezeim. Felkapott mennyasszony pózba és felvitt az ágyra.

-Most hova mész?-kérdezte miközben én lemásztam az ágyról egy pokróccal és a egy párnával a kezemben. Bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Mondanám, hogy öngyilkos leszek, de tök értelmetlen lenne.-Sofia...engedj be.-hallom meg Yama hangját. Nem válaszoltam csak lefeküdtem a szőnyegre és a fejem alá raktam a párnát, a takaróval pedig betakaróztam.-Sofia engedj be!-kezdte el csapkodni Yama az ajtót.
-Hagyj békén...-mondtam halkan.

-Nem, most azonnal engedj be!
-MIT NEM ÉRTESZ AZON, HOGY HAGYJ BÉKÉN? A SZÁDBA KELL RÁGNI MINT EGY GYEREKNEK VAGY MI?-akadok ki teljes. Sírva ordibálok Yamának.-TUDOD TE MILYEN SZENVEDÉST OKOZTÁL NEKEM AZ ELMÚLT KÉTMILLIÁRD ÉVBEN?! A REPÜLÉS VOLT AZ ÉLETM! FELTUDOD TE EZT FOGNI?? Te pedig elvetted tőlem...-görnyedtem össze a padlón. Yama gondolom az erejével betörte az ajtót és odajött hozzám. Felültetett és átkarolt, mintha soha többé nem akarna elengedni.

Én csak zokogok tovább. Jobb kezével simogatja a hátam, míg a bal keze a derekamnál fogva szorít magához. Hirtelen bizseregni kezdet a hátam és egy kicsit égetni is, de nem fájt. Perpillanat a szívemben lévő fájdalom nagyobb volt. A jobb szárnyam újra megjelent és ezután se kép, se hang...