My demon

💮8.rész💮

Chris megfogta Lizzy karját és elráncigálta a cellám elől. Lizzy próbálta meggyőzni Chris-t, hogy ne tegyen semmit velem, de amit egyszer Chris a fejébe vesz azt végre is hajtja. Mielőtt még eltűntek volna oda súgtam Lizzy-nek, hogy nem lesz baj...

Magamra maradtam, de nem sokáig. Egy magas, széles vállú férfi lépett elő a sötétből. A hajam az arcomba lógott, ezért megragadta hátulról a hajam és hátra rántotta a fejem. Mikor egymás szemébe néztünk megfagyott bennünk a vér. "Hát újra találkozunk...."

- Beliel.
- Sofia!- mondta döbbent arccal.-Mikor utoljára találkoztunk nagyon mérges voltam rád tudod?
- Gondoltam rá. De mond milyen a Pokol?- kérdezem tőle egy mosoly kíséretében. Erre csak ököllel arcon ütött. Éreztem amint felreped a homlokom és el kezd folyni belőle a vérem.

- Komolyan van még pofád megkérdezni? Miattad kerültem ide!- kezd felmenni benne a pumpa.-MIATTAD KELLETT 2 EZER ÉVIG SZENVEDNEM! MIATTAD LETTEM DÉMON!- térdével belerúgott a mellkasomba és ezért elkezdtem köhögni.-Miattad lettem démon... csak is miattad nem maradtam angyal.- a végét már szinte sírva mondta.

Hát igen Beliellel nincsen túl jó kapcsolatunk. Ez azért van, mert bemártottam Raphaelnek. Kérditek, hogy miért? Hát azért, mert terrorizált egy halandó lányt. Abból nem lett volna nagy baj, ha megszeretteti magát a lánnyal, de ő nála az volt a probléma, hogy Beliel a lányt majdnem megerőszakolta. Ezért én szóltam a "főnökének" Raphaelnek. Erre ő száműzte a Pokolba mondván "az angyalok tisztességesek, de te nem úgy viselkedtél ezért nincs helyed közöttünk."

- Nem én akartam megerőszakolni egy nőt.- mondtam köhögve.- Nem én követtem el bűnt!- mondtam határozottan, mire arcon karmolt. Az arcom bal oldalán három karmolás nyom látszódik amiből szintén ömlik a vér. Felpillantottam Beliel szemeibe. Égett a vágytól, hogy megkínozhasson. Eloldotta a bilincseimet majd egy karperecet tett a kezeimre. Elkezdett vezetni valahová. Na ez jó most még erősebb fizikummal rendelkezik mint angyalként...tök jó lesz nekem.

Egy kínzókamrába vezet majd a kezeimet a hátam mögött láncolja össze. Van egy érzésem, hogy nem így fog hagyni. Hát a sejtésem beigazolódott. Beliel félre lép és elkezdi húzni a láncot. Jobban megnézve a lánc a plafonról lóg le egy csigáról. Mikor leesett, hogy mit akar csinálni már túl késő volt. A két karom elkezdett emelkedni. Éreztem amint az izmok megfeszülnek. Hirtelen ötlettől csináltam egy előre bukfencet (mint amikor tesi órán kell gyűrűzni) és már is nem ficamodott ki a két vállam.

Beliel elmosolyodik a tettemen, majd addig húz míg már a levegőben nem lógok. Lerögzíti a láncot és el kezd valamit keresni. Nekem háttal van ezért nem látom mit tart a kezében, de van egy sejtésem, hogy nem cukorkát. Hirtelen odajön hozzám és a testét az én testemnek préseli. Megérzem tagját a combomnál. Ezt a szadista állatot. Begerjed arra ha valakit megkínozhat.

- Te szadista állat!
- Ugyan Kedvesem. Miből gondolod ezt?- kérdeti egy mosoly kíséretében.
- Csak abból, hogy érzem a kicsike koktél virslidet.
-Az enyém nem is kicsi!- mondta gyerekesen.

Hirtelen támadt egy ötletem, hogy hogyan tudnám megszívatni.
- Akkor egy kérdés. Van akkora farkad, hogy elérje a segglyukad?- mondtam neki halál nyugodtan.
- Persze.... de miért kérded? Netán azt szeretnéd, hogy beléd hatoljak?- kérdi egy önelégült vigyorral.
- Ááá... dehogy csak ha van elég hosszú akkor adok neked egy tanácsot.- erre elém sétál és a fülét a számhoz tette.

- Hallgatlak.
- Csak azt tudom neked ajánlani, hogy jó erősen baszd meg magadat.- mondtam mosolyogva, amit ő egy morgással díjazott. Mögém sétál és egy kést előhúzva. Leszakítja a pólóm csak a melltartó marad rajtam.

- Milyen szép a hátad.- simít végig kezével rajta, majd a keze megállapodik a bal lapockámnál.- Hmm nolám nolám. Amikor utoljára láttalak megvoltak még a szárnyaid.- ellépett tőlem. Várt egy picit, majd megéreztem egy ostorcsapást. Egy ostor magában is jó erőset tud csapni, de ez tovább volt fejlesztve. Kicsi horgokat erősítettek rá azzal a céllal, hogy még fájdalmasabb legyen.

Amint jött a második csapás elkezdtem sziszegni. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy kiabáljak vagy könyörögjek. Nagyon nehéz volt visszafognom magamat. Nagyon fájt ahogy a horgok feltépték a húsom. Jött a következő csapás. Aztán még egy és még egy. Talán már a 80.-nál tartott mire abba hagyta. Én ez idő alatt egyszer sem sikítottam, ezért elém lép és a lelógó fejem alá nyúl, azért, hogy a szemébe nézzek. Próbálom egyenletesen venni a levegőt, de ez a nagy hőség még rá tesz egy lapáttal.

- Úgy nem vicces ha nem hallom a sikolyod.- úgy mondta mintha egy gyerektől elvették volna a kedvenc játékát.
- Bocsi.- néztem rá boci szemekkel.- Csak én is szeretnék adni egy kis fájdalmat.- amint ezt kimondtam fogtam magam és teljes erőmből a gyomrába rúgtam. Hátra tántorodott és kezét a hasára szorította. Felnézett. A szemében égett a gyűlölet. Idegesen elment a szoba egyik sarkába és egy vödör folyadékkal tért vissza.

Azzal a lendülettel mögém lépett és a folyadékot végig folyatta a hátamon. Rájöttem mi ez. Sósav. Ezt már nem bírtam ki ezért felordítottam. Hogy pontosan fejezzem ki magam, hogy mennyire fájt.... hát kurvára fájt sőt még égetett is. Kicsordult a könnyem. Utoljára akkor éreztem ekkora fájdalmat amikor levágták a szárnyamat. Beliel elém lép egy önelégült mosoly kíséretében.

- Na látod tudsz te ha akarsz. Ez egy első osztályú ordítás volt.- még mindig mosolyog.- Na sikíts még egy kicsit.
- BELIEL!- szólal meg egy női hang.- Chris hívat téged MOST!
- Ahj... megyek, megyek.
- Szaladj kis pincsikutya.- vágtam Belielhez mire ő megfordult és ököllel arcon vágott majd kiment.

- Te mindig csak a bajt keresed?- kérdezi tőlem Lizzy.
- Én nem, csak a baj talál meg engem.- Lizzy oda jött hozzám- Sajnálom, próbáltam meggyőzni Christ, de...
- Lizzy! Nincsen semmilyen de! Megérdemeltem amiért bántottalak titeket.- hajtom fel a fejem, hogy felnézzek Lizzy szemébe, de amint meglát elfogja a szomorúság és a rosszul lét.

Tudom jól, hogy nem bírja vért, úgy hogy remélem nem szeretne leápolni, mert az nem tenne jót neki és a babának sem.
- Te jó ég!- rohan a lánchoz és leenged. Próbáltam megállni a lábaimon, de nem ment. Összeestem. Lizzy fel akart segíteni, de nem hagytam neki. Nem akarom, hogy olyat tegyen ami árt a babának.

- Gyere felviszlek a szobámba.
- Nem viszed őt sehová!- hallunk meg egy határozott hangot.
- Chris ő a legjobb barátnőm! Miért nem segíthetek rajta?!- kezd Lizzy kikelni magából.
- Azért mert ő egy angyal! Az ellenségünk!

- NEM ÉRDEKEL! SZINTE MINDIG MEGMONDOD MIT TEGYEK MIT NE TEGYEK! ELEGEM VAN! MOST SZÉPEN SEGÍTESZ FELVINNI A SZOBÁMBA VAGY EGYEDÜL VISZEM FEL!- néz Lizzy szúrósan Chrisre.
- Életem...- Chris nem tudta befejezni a mondatot, mert Lizzy felpofozta. Chris szemei kikerekedtek Lizzy tettétől. Chris elmormolt valamit majd odajött hozzám.

- Remélem tudod, hogy nem azért csinálom. mert megsajnáltalak?
- Persze, hogy tudom. Bár jól esik látni amint te magad viszel el innen.- mondom mosolyogva. Chris felkapott a vállára. Éreztem amint a sebek a hátamon tovább repedtek. Sziszegtem egyet amit Chris egy gúnyos röhögéssel díjazott. Ezután már nem nagyon emlékszem, hogy mi történt, mert a vérveszteségtől elájultam...