My demon

💮15.rész💮

Yama szemszöge:

Mikor Sofia kigáncsolt a démonok előtt nagyon mérges voltam rá. Olyannyira, hogy azt hittem ott fogom helyben agyonverni. Kiadtam a parancsot a nyakörvnek ami tette is a dolgát. Sofia elkezdet legurúlni a lépcsőn, majd mikor megállt, felnézett a dühtől izzó szemeimbe. Levittem egy cellába és visszaváltoztattam, majd kikötöztem. Úgy egy óra után mocorogni kezdett és felébredt.

Szokásához híven makacs volt mint az öszvér. Kínzása után felvittem a szobámba és gondoltam hozok neki kaját meg innivalót, mert a végén nem alattam fog meghalni a gyönyörtől, hanem éhen-szomjan döglik. Letettem az ágyra és gondosan betekertam. Imádom nézni alvás közben. Ilyenkor nyugodt arca van és nem olyan mint amikor rám néz. Az ágy melletti éjjeliszekrényen volt egy kancsó víz és egy pohár. Kiöntöttem és otthagytam neki, majd lementem a konyhára ennivalóért.

Éppen most sült ki két szelet pirítós, ezért azokat be is csórtam egy kis vajjal. Volt még sültszalonna. Gondoltam azt magamnak viszem egy kis rágcsának. Meg hogy ingereljem vele Sofiát. Visszamentem a kajával a kezemben és mikor ajtót nyitottam láttam amint Sofi ott ül az ágyon egy üres pohárral. Elmosolyodtam és elkezdtem cukkolni a kajával. Látszott rajta, hogy nagyon éhes, de a büszkesége nem engedi, hogy tőlem fogadjon el ételt.

Magára rántotta a takarót én pedig odabújtam mellé, hogy rávegyem, hogy egyen, de ő inkább feltekert mint egy rétest és otthagyott szenvedni az ágyon. Hallom amint elkezd enni utána pedig valamit kotorászik az asztalomon. Lesokkoltam a nyakörvvel, de ez nem állította meg a szökéssel kapcsolatba. Feltépte az ajtót és kirohant rajta. Én ekkor szabadítottam ki magam a takaró fogságából. Mielőtt utána indultam volna, megfogtam az íjam és egy nyílvesszőt, de meg kellett volna néznem, hogy milyen nyílvesszőt viszek magammal. Nálam mindig kettő fajta van. Egy sima és egy mérgezett. Ez annyiból áll, hogy egy angyalt legyöngít, de egy halandóval simán végez. Igaz Sofia nem halandó alapból, de a nyakörv azzá teszi.

Mikor lelőttem egyszerre két ok miatt voltam ideges. 1. Nem a vállát akartam lelőni, hanem a lábát, így szintúgy életveszélybe került és 2. A mérgezett nyíl. Eldobtam az íjam és szaladtam felé. Ő kábult fejjel hátra fordult és rám nézett. Elkezdett összeesni és mire odaértem a földön feküdt eszméletlenül.

-Hé?...HÉ! Angyal ne szórakozz! Kelj fel! Ez parancs.-ráztam meg a vállánál fogva, de nem reagált semmire se.- HÉ! Sofia kelj fel kérlek!-szorítottam magamhoz. Észrevettem egy szolgálót és rákiáltottam.-Hozz egy orvost MOST!-azonnal elrohant és egy percre rá a dokival jött vissza.-Segítsen kérem.-mondtam kérlelően könnyes szemmel.
-Ahhoz, hogy tudjak segíteni lekell vegye a nyakörvet.
-Miért? Csak van valami más mód!
-Sajnálom a sebet elláthatom, de a mérget neki kell leküzdenie. Azt ajánlom gyorsan döntsön, mert nincs sok ideje.

Nem akartam, hogy meghaljon így előszedtem a nyakamból a nyakörv kulcsát majd levettem róla a nyakörvet.
-Rendben így talán életben marad.-mondta az orvos.
-Mi az, hogy talán?-kérdeztem kiakadva.
-Azért, mert már minden csakis tőle függ.-befejezte a seb kötözését, majd összeszedte a cuccát és elment. Felkaptam Sofit és a szobámba teleportáltam. Lefektettem az ágyra és szépen betakartam, reménykedve abba, hogy nem fogja feladni...és, hogy nem szól Lucifernek. Fogtam egy széket és odavittem az ágy mellé. Megfogtam Sofi tenyerét és reménykedtem...