My demon

💮13.rész💮

''-Ne ugrándozz, mert még bajod lehet belőle. Na gyere megyünk enni.-ezzel felcsatolta a pórázt és elindult kifelé...''

Vagyis csak próbált kifelé menni, mert ugyan azt csináltam mint a cellámnál. Lefeküdtem a földre és ellazultam, így Yama alig tudott elhúzni, mivel az átváltozásommal nehezebb lettem. Próbálkozott még, de nem igazán sikerült. Még fütyült is nekem, erre én csak annyit csináltam, hogy felültem és megvakartam magam a hátsó lábammal.

-Naa...gyere már! Ne kéresd magad.-hallottam Yama hangján, hogy kezdi unni a dolgot és, hogy kezd ideges lenni, amiért ilyen makacs vagyok. Ekkor meghallottam több démon lépteit és magamban elmosolyogtam. Felálltam és elkezdtem kifelé sétálni.- Na végre.-sóhajtott fel Yama és kilépett az ajtón. A sejtésem beigazolódott. 10 rangos démon állt a folyosón tőlünk nem messze. Yama pont feléjük ment így a tervem tökéletes volt. A tervem pedig az volt, hogy nyilvánosan megszégyenítem.

Mikor a démonok mellé értünk, én a hasamra lefeküdtem és nem moccantam. Yamát vitte előre a lendület így a póráz kiesett a kezéből. Így egy jobb ötletem támadt. Mikor Yama hátra fordult a két lába között volt annyi hézag, hogy át bújjak közte. Így sikeresen kigáncsoltam, ezért ő hanyatt esett. Mikor felnézett rám a tekintette vörösen izzott a dühtől. Én csak a képébe röhögtem, majd elfutottam. De sajnos megfeledkeztem egy nagyon fontos dologtól. A nyakörvről.

A fejemben hallottam amint Yama azt mondja, hogy ''Aludj!''. Ekkor futásom közepette megszédültem és mikor elértem egy lépcsősort, ami lefelé vezetett, szépen elkezdtem lefele bukdácsolni mígnem a fordulóban hozzá nem csapódtam a falnak és meg nem álltam. A hátam csapódott a falnak, ezért én fel tudtam nézni a lépcső tetejére, ahol ott állt Yama vörösen izzó szemekkel és ellégé örült mosollyal az arcán. De ezt már homályosan láttam és ezután megint bealudtam.

°•○•°

Amikor magamhoz tértem ismételten egy cellában voltam, de emberi alakban. A falhoz voltam láncolva, de legalább tudom, ha vissza változok akkor lesz rajtam ruha. Mind a két kezemen és lábamon volt egy lánc. Ellöktem az arcom elől szőkés-barna hajam, majd felnéztem. Yama ott ült előttem egy széken és engem figyelt. Arcáról le lehetett olvasni, hogy most megfogom bánni mind azt amit tettem, de nem érdekelt. Csak egy kihívó mosolyt küldtem felé amin jót kacagot.

-Makacsnak makacs vagy az biztos, de legalább nem törsz meg egyből.-állt fel a székből és egy asztal felé sétált. Felkapott egy kést és elkezdett felém közeledni.-És ezért több ideig tudlak kínozni.-vigyorogva oda sétált hozzám és a fülemhez hajolt.-Bár jó hogy ha tudod...ha megunom a kis játékunkat akkor csak szimplán megöllek.-mondta és ráharapott a fülemre amiből kiserkent a vér.-Finom a véred.-nézett rám mosolyogva és közben megnyalta a száját.

A kést megfogta és belevágta combomba. Majdnem elordítottam magam, de nem fogom megadni neki ezt az örömöt. Vissza fordult az asztalhoz, amiről felvett egy krétát és a bilincsre kezdett különböző szimbólumokat rajzolni. Amennyit ki tudtam belőle venni, arra következtetek, hogy blokkolni akarja az erőmet. Sejtésem pedig jó volt, mert amikor végzett a krétát simán arrébb dobta és leszedte a nyakörvem. Helyére pedig egy hurok került ami fentről lógott lefelé. A kötél másik végét elkezdte húzni nekem pedig kezdett erősödni a szorítás a nyakamon, ezért csak nagyon nehezen kaptam levegőt, de kaptam annyit, hogy ne fulladjak illetve ne ájuljak el.

-Na mi van? Ha csak rám nézel el áll a lélegzeted?-mondta az arcomban, amikor éppen fulladoztam. Kiröhögött aztán elengedte a kötelet így a szorítás a nyakamon egyből enyhült. Így már rendesen kaptam levegőt, de a hurok a nyakamból nem került le. Megfogta a kést és egy csavart mozdulattal kirántotta azt a combomból. Összeszorítottam a fogaimat és felszisszentem. ''Akkor sem fogok ordítani te állat!''

-Hah?...-nézett rám kérdőn.- Nem fogsz ordítani vagy könyörögni?
-Nem te aljas dög! Ilyet majd akkor fogok tenni ha majd a Pokol...-nem tudtam befejezni, mert hasba vágott így egy adag vért sikeresen felköhögtem.
-Persze tudom, majd ha befagy a Pokol. Ismerlek már Szivi mint a rossz pénz.- emelte fel a fejem, hogy ránézzek, de így csak azt érte el, hogy arcon köpjem. A vérem rendesen beterítette az arcát és láttam rajta, hogy rohadtul nem tetszett neki, de még is nyugodt maradt.- Látom nem tudod, hogy hogyan kell viselkedni a Gazdáddal.-folytatta nyugodt hangon és a kezeimet lecsatolta, majd keresztbe vissza és ugyan ez a lábaimmal is.

Így most neki háttal kerültem. Megfogott egy kendőt és bekötötte vele a szemem. Nem láttam semmit, de hangokból ítélve valami fémrúdért nyúlt. Megfogta a pólóm alját és bal kezével a lapockámig felhúzta azt, míg a jobb kezével hozzá nem nyomott egy izzó vasrudat a derekam jobb oldalára. Ezt már nem bírtam ki és felordítottam. ''Ez a barom meg bilogzott.'' Próbáltam elhúzódni, de a láncok nem engedték. Yama elvette a vasat a derekamról és arrébb dobta. Hangos csörömpöléssel ért földet, amire elfindorodtam, mert az én hallásom nagyon kifinomult a repülés végett, de ez igaz a szemeimre is.

Yama hátulról átkarolt és úgy szorított magához, mint egy plüss állatot.
-Nagyon jól áll rajtad ez az ''Y''-on.-dörmögte a fülembe. Esküszöm, ha nem ebben a helyzetben lennénk és ő nem lenne kiállhatatlan pöcs, akkor meg romantikusnak is tartanám. ''Most komolyan azt mondtam, hogy ''pöcs''? Itt a pokolban rohadtul megváltoztam pár nap alatt.''- Na még mindig makacs leszel?
-A Hold sajtból van?
-Reméltem, hogy ezt mondod...ez esetben...- vette elő ugyan azt a kendőt amivel az előbb a szememet kötötte be és most is ugyan azt tette vele.-Játszunk kitalálósdit. Na mi ez?- húzott végig combomon egy csíkot amiből elkezdett szivárogni a vérem.'' Miért kellett nekem rövid nadrágot felhúznom?''

-Nos mi a válaszod?- nem feleltem ezért kaptam még egy vágást ugyan attól a tárgytól. Élesen szívtam be a levegőm és fújtam ki. Mivel nem akartam, hogy szétvagdosson ezért válaszoltam.
-Kés.
-Nem talált.-kaptam még egy vágást csak most a másik lábamra.
-Akkor szike.-mordultam fel.
-Ügyes.-paskolta meg a fejem amire csak felmordultam.- Na kövi.-mondta vidáman mire csattan valami a hátamon. Mivel egy ostorra hasonlított, de még is a vége szélesebb volt így ostor nem lehetett. Bár ez is szép sebet hagyott maga után.

-Mi ez?
-Lovagló pálca.
-Nagyon jó. Nos...mivel ezt elsőre eltaláltad az lesz a jutalmad, hogy ezzel csapkodlak meg.-szinte be se fejezte a mondandóját már csattant is rajtam a pálca. Eleinte csak a lapockámat ütötte vele. Szépen komótosan, két ütés között időt hagyva. Majd áttért a derekamra és az égetett részre kifejezetten erőset csapott. Na itt ismét felordítottam. Rohadtul fájt és égetett az a rész. Kicsit még csapkodta az ''Y''-t, majd áttért a combjaimra. Mikor végzett vissza fordított és elölről is végig csapkodott. A végére már nem éreztem semmit. Nagyon fájt mindenem és ez miatt az ájulás szélén voltam. Vissza vitte a pálcát a helyére és eloldozta a két bokám, majd leszedte a kötelet a nyakamból. Felhajtotta a fejem majd végig simított arcélemen. A kendőt még mindig nem vette le a szemeimről. Eloldozta az egyik kezem, majd a másikat is és a fal mentén összerogytam.

Yama benyúlt bal kezével a térdem alá, majd a másikkal a hátamat fogta meg. A fejem erőtlenül dőlt mellkasára. Elakartam taszítani, de annyi erőm se volt, hogy megszólaljak. Elkezdett-gondolom-kivinni a cellámból. Nem sokáig voltam magamnál, ezért Yama karjaiban beájultam.

°•○•°

Amikor magamhoz tértem Yama szobájában voltam. Az ágyában feküdtem gondosan betakarva a sebeim lekezelve. Oldalra fordítottam a fejem és megpillantottam egy pohár vizet az éjjeli szekrényen. Körbe néztem a szobában és realizáltam, hogy egyedül vagyok. Nagy nehezen ülőhelyzetbe tornáztam magam és a vízért nyúltam. Jól esett ez a kis folyadék az elmúlt napok után. Ekkor lépett be Yama egy tálcával a kezében...