My demon

💮6.rész💮

Mihelyst vége lett a filmnek, rossz előérzetem támadt. Mint ha valaki figyelne.
-Lizzy te nem érzed azt, hogy valaki figyel?
-De én is érzem.
Eltelik pár perc mire rá jövünk ki figyel. Ő nem más mint Tündér. Ő az én házi farkasom. Van olyan sunyi mint egy macska, de van olyan hűséges mint egy kutya.

Ő egy különleges farkas. Képes emberi alakot felvenni és teleportálni is. Ébenfekete bundája van. Sárga szeme van és a bundája hatalmas. Egy plüsskutyához tudnám hasonlítani. Nagyon okos egy jószág...és elégé szeleburdi is. De ha muszáj akkor nagyon felelősségtudatos.

-Tündér! A frászt hoztad rám!-mordulok rá és ő erre telibe nyalja az arcomat bocsánat kérés képen. De ez a furcsa érzésem még mindig nem múlt el. Vajon mi lehet ez?

-Beszéltem Chrissel.-mondta büszkén Tündér.
-És mit mondtál neki?-Lizzy ezt a mondatot eléggé félénken mondta.
-Azt, hogy itt vagy és, hogy valamit titkoltok Sofival.
-HOGY MIT MONDTÁL?!?!-mondtuk egyszerre.
-Mi vagyok én papagáj?? Minek mondjam el még egyszer?!

Ekkor le akartam cseszni Tündért amikor hirtelen megjelent Chris. Mind ketten nagyon megijedtünk. Bár nekem csak játszani kellett volna, hogy megijedtem, de erre nem volt szükség. Hogy miért is kellene játszanom? Hát azért, mert nem tudja, hogy én egy exarkangyal vagyok. Jó kis vérdíj van a fejemen.

-Elisabeth! Gyere haza megyünk-ajaj itt nagy baj van, ha a teljes nevén hívja.
-Nem megyek! Nem tölthetek egy hetet a legjobb barátnőmmel.-látszik rajta, hogy határozott, de mégis fél.
-Nem, most haza megyünk!
-Most miért nem engeded meg neki? Nem csinált semmi rosszat!-mondom határozottan.

-Neked ehhez nincs közöd.....angyalka.-mondta Chris lenézően.
-Te meg miről beszél?-mondom a döbbenetemet nem leplezve. Eddig csak Lizzy tudott róla, de most hogy Chris is tud róla az elég nagy baj. Mivel neki nagy hatalma van a Pokolban.

-Tudod nem voltál elégé elővigyázatos.
-Miről beszélsz?-kapcsolódik be Lizzy is, hogy védjen.
-Arról, hogy ez egy angyal Szívem. Sőt nem sima angyal, hanem egy arkangyal.

Na én itt kaptam teljes sokkot. Hogyan jött erre rá? Mivel már látom, hogy hiába próbálom megmenteni a menthető, lehajtott fejel és elsötétült tekintett csak annyit kérdeztem, hogy:

-Hogyan jöttél erre rá?-láttam az arcán az önelégült vigyort.
-Hogy hogyan? Úgy, hogy a te drága házi kedvencedet megöltem és a helyére őt tettem.-mutatott a mellette álló farkasra.

Nekem nem is kellett több. Fogtam magam és rá vetettem maga. Ennek következményeként hanyatt esett én pedig rá ültem a derekára. Majd elkezdtem ököllel ütni. A vége felé nem maradt semmi az arcából. Ekkor Lizzy fogott le hátulról. Nekem a dühtől nem kapcsolt az agyam, hogy mégis ki fogott le, ezért tiszta erőmből gyomron vágtam Lizzy-t.

Mikor kapcsoltam, hogy ezt nem kellett volna addigra Chris vette át a püfölés szerepét. Kihasználta a sokkomat és addig ütött, rúgott míg mozdulni se tudtam. Most lehetne mondani, hogy egy arkangyal vagyok akkor miért vagyok ilyen gyenge? Azért, mert mikor levágták a szárnyam ezzel úgymond lefokoztak. Most egy sima angyal erejével tudnék vetekedni.

Chris oda sietett Lizzy-hez majd kérdezte, hogy miért fáj ennyire a hasa. Úr Isten! Mit műveltem?! Hogy tehettem ezt?? Most lehet Lizzy-nek miattam nem lesz gyereke! Ezt sosem bocsátanám meg magamnak! Hirtelen egy démon bukkant elő és összeláncolta hátul a kezeimet és a lábaimat.

-Azonnal vigyétek le egy cellába!-parancsolta Chris.-És ne hagyjátok, hogy megszökjön!-ekkor a démon felkapott a földről én meg megjátszottam magam mintha elvesztettem volna az egyensúlyomat és ennek következtében oldalra, pontosabban az asztalra "estem". Mivel azon volt a fuvolám. Magammal kell, hogy vigyem, ha meg akarok szökni. Mihelyst ráestem az asztalra Chris észre vette, hogy a fuvolámat akarom megszerezni és ezért odajött hozzám majd a szemem láttára ketté törte, majd elégette.

Rajtam ekkor uralkodott el a sírhatnék. Megölték a farkasom és most elpusztították a fuvolámat, amit számomra fontos személytől kaptam. Chris közelebb jött és egy határozott mozdulattal tarkón vágott aminek az lett a következménye, hogy elvesztettem az eszméletemet.