My demon

💮19.rész💮

''A jobb szárnyam újra megjelent és ezután se kép, se hang...''

Mikor felkeltem az ágyban feküdtem gondosan betakarva. Csak bámultam a plafont és nem néztem se jobbra, se balra. Csak is a plafont. Nem érzékeltem senkit a szobában, ezért kikeltem az ágyból és a szekrény elé léptem. Kinyitottam és lementem ugyan azon a lépcsőn, amin körülbelül 8 órája mentem le...és ment tönkre a lelki világom. Mikor leértem a szárnypárok ugyan ott voltak, de az én szárnyam eltűnt. Aztán eszembe jutott, hogy Yama valamit csinált a hátamon.

Gyorsan felmentem, magam után becsuktam az ajtókat és a fürdőszobába mentem. A tükörhöz léptem és megfordultam, hogy annak háttal legyek. Levettem a pólóm és hátra néztem. A bal lapockámról a pecsét eltűnt. Hirtelen remény csillant meg a szememben, de hamar rá kellett jönnöm, hogy hiába reménykedtem. Kiengedtem a szárnyam és rádöbbentem, hogy nem változott semmi. Meghallottam a bejárati ajtó csapódását és valakinek az ingerült lépteit. Kimentem a fürdőszobából és Yamával találtam szembe magam, kezében a szárnyammal.

-Van egy ajánlatom.-mondta és elővett a zsebéből egy medált.- Vissza adom a szárnyad...-bele varázsolta a szárnyam a medálba.-,ha lefekszel velem.
-Hogy, mi?-nyúlok a medálért, de ő a feje fölé tartja, így már nem érem el.
-Azt mondtam, hogy visszakaphatod a szárnyad,-hajol a fülemhez és oda súgja-ha lefekszel velem.
-Elsőre is hallottam te barom.-rúgtam ágyékon, így a keze olyan helyre került, ahonnét már én is elértem. Kivettem a kezéből a medált és arrébb mentem vele. Megpróbáltam kinyitni, de sehogy sem sikerült.

-Csak akkor fog kinyílni, ha szexeltünk.-mondta nyögve-nyelős hangon, de még is örült ennek a helyzetnek.-Nos hajlandó vagy velem csinálni vagy sem.-lép oda hozzám és egyik kezét a derekamra teszi, így közelebb húz magához. A másik kezét pedig az állam alá rakja, kényszerítve arra, hogy ránézzek. Az arca már közel volt az enyémhez és végül megcsókolt. Én csak álltam ott, semmilyen érzelem nem volt bennem, de még is valahogy jól esett. Bejutásért könyörgött, amit én készségesen meg is adtam. Áttolta a nyelvét, én pedig abban a pillanatban teljes erőmből ráharaptam.

Hátra hőkölt és a csukott száját fogta. Gondolom nagy sebet ejtettem, mert még az én szám is véres lett. Yama tekintette elsötétült és fenyegetően sétált felém. Én ott álltam, ahol hagyott. Elém sétált és megpróbált felpofozni, de én kitértem előle úgy, hogy átbújtam a karja alatt. Elkaptam a karját és a háta mögé csavartam. Belerúgtam a térdhajlatába, ezért szépen megpuszilta a padlót az arcával. Dühösen rám nézett.

-Álmodban fogok veled lefeküdni.-mondtam egy diadalittas mosollyal az arcomon, majd tarkón vágtam, amitől elájult. Elengedtem és elindultam kifelé, mikor az ominózus ablakhoz kerültem, érzékeltem, hogy azt is letiltotta mágiával. Hát akkor nincs más hátra, minthogy keríteni valakit, aki segít innen kijutni...