My demon

Húsvéti különkiadás

Ebben a részben Lizzy és Chris  történetét fogom leírni remélem tetszeni fog! 

Elisabeth szemszöge:

Reggel 6 óra van. Mindig is korán keltem. De olyan rossz magányosan kelni. Ahj... úgy lennék a leghíresebb démon Chris barátnője. De őt mindig körbeugrálják a lányok, ezért is nehéz hozzá kerülni. Bár úgy hallottam, hogy aki lány nem tetszik neki azt nemes egyszerűséggel megöli. Emiatt kicsit tartok tőle, mert mi lenne, ha nem tetszek neki és ő megöl engem. Ezt nem akarom.

Elvégeztem a reggeli rutinom, majd felvettem egy piros converset egy fekete rövidnadrággal és egy fekete ujjatlant. Igaz hogy még csak április van, de a Pokolban nem lehet érezni. Ma úgy döntöttem, hogy bemegyek a városba egy kicsit vásárolni.

Bementem 3 ruhaboltba, 2 cipős boltba és nem vettem semmit. "Komolyan nem lehet már olyan ruhát vagy cipőt kapni amiben nem úgy nézek mint egy ribanc?!"  Elindultam haza. "Inkább takarítok egy kicsit." Amint ezt kimondtam befordultam egy sarkon és szerencsémre neki mentem valakinek.

-Elnézést!-hajoltam meg előtte bocsánat kérés képpen.
-Semmi baj.-felnéztem rá és azt hittem mindjárt összeesek. Chris állt előttem.-Minden oké?
-Igen csak nem számítottam magára.-"Miért magázom??"
-Nem kell magázni. Hívj csak Chrisnek.-mondta egy barátságos mosoly kíséretében.-Téged hogy hívnak?

-Elisabeth... Elisabeth Wolf.
-Szép név.-megfogta a kezem és adott egy kézcsókot.-Remélem még találkozunk.-mondta majd elment. Én csak magam elé nézve bambultam. Mikor leesett, hogy elment én is elindultam haza. Én is nagyon remélem, hogy még találkozunk.

°•○●1 héttel később●○•°

Haza értem a munkámból. Nagyon sok volt ma a vendég. Ja még nem is mondtam pincérnőként dolgozok. Utálom ezt a munkát, de muszáj. A főnök egy perverz állat, ezért olyan a munkaruhánk, hogy a fél fenekünk és mellünk kint van belőle. De én csak úgy hordom, hogy van alatta egy rövidnadrág és egy trikó.

Lehuppantam a kanapéra és hagytam, hogy elringasson az álom. Hirtelen meghallottam a csengőm hangját. "Vajon ki lehet az?" Odamentem majd kinyitottam az ajtót. Chris állt ott...részegen.

-Szia Cica!-mondja egy kaján mosoly kíséretében.
-Szia mit szeretnél? És hogy találtál meg?
-Cicám én egy befolyásos démon vagyok. Bármit megtudhatok bárkiről.
-Igaz...de mit szeretnél?-mihelyst feltettem neki ezt a kérdést rácsapott ajkaimra.

Meglepődtem hirtelen tettétől. Nem mondom, hogy nem élveztem, de én csak úgy szeretnék vele lenni, ha komolyan is gondolja. Elléptem tőle amit ő egy nem tetsző morgással díjazott. Belépett a házamba és ránk zárta az ajtót.

-Mit csinálsz?-kérdem egy kicsit remegő hangon. Elkezdtem hátrálni az éjjeliszekrényemhez amin rajta van a tőröm.
-Csak egy kicsit szórakozni.-megindult felém mire én felkaptam a tőröm. Szeretem, de részegen egy démon kiszámíthatatlan.-De cuki, a tiéd? Nem illik hozzád. Add ide szépen.-nyújtja a tenyerét, hogy rakjam bele a tőrt.

 -Nem.-mondom határozottan, majd miután ezt kimondtam eltűnt.
-Rossz válasz!-hallom meg magam mögött a hangját és elkapja a karom amiben a tőr van és kicsavarja belőle. Tudom, hogy sokkal erősebb nálam, ezért félek. Elengedte a kezem én pedig erre vártam. Megfordultam és jól gyomron rúgtam. Azért én sem vagyok olyan gyenge.

Ez nagyon nem tetszett neki és azt a tettemet egy pofonnal jutalmazta. Kibillentem az egyensúlyomból és egyenesen a tükrömnek estem ami össze is tört. Éreztem, ahogy felreped a fejem, de ezután nem emlékszem semmire, mert elájultam.

Mikor magamhoz tértem az ágyamban voltam betakarva és a fejem is be volt kötve. Hallottam amint valaki a konyhában tevékenykedik. Kiszálltam az ágyból és elindultam a konyha felé. Belestem a konyha ajtaján és egy női alakot véltem felfedezni. Oda lopóztam mögé és hátulról megpróbáltam megijeszteni, de nem jött össze.

-Szia Sofi! Hát te meg? Hogy-hogy itt vagy?
-Elfogott egy rossz érzés így hát lejöttem ide, hogy megnézzelek. Mi történ? Amikor beléptem az ajtón ájultan feküdtél sebes fejjel.
-Semmi csak kibillentem az egyensúlyomból.-mondom a tarkómat vakarva egy kínos mosoly kíséretében.

-Te kibillentél az egyensúlyodból?? Na ne viccelj! Valaki rád támadott igaz?!-miért tud belőlem úgy olvasni, mint egy nyitott könyvből?-Hé ne sírj!-észre se vettem, hogy sírok.-Gyere üljünk le és meséld el, hogy mi történt. Kénytelen voltam neki elmondani. Ő csak hallgatta amit mondok neki.

-Megölöm Christ!-indul meg kifele gyilkos tekintettel, de elkapom a karját.
-Ne tedd tudod jól, hogy a démonok részegen kiszámíthatatlanok.
-De ez nem mentség!
-Tudom, de had intézzem el én! Kérlek!-mondtam neki boci szemekkel. Amire ő csak elnevette magát.-Mi az?

-Csak annyi, hogy még mindig nem tudsz boci szemekkel nézni.
-Miii!!-nézek rá sértődött fejel.-Ez nem igaz!
-De de. Igaz!-ezután neki álltunk "bunyózni". Így döntjük el, hogy kinek van igaza, de mindig nevetés a vége.

Hirtelen kopogást hallunk. Sofi hirtelen megijed. Nem jó, ha őt itt meglátják. Ezért gyors elteleportált a ház másik felébe. Én kinyitottam az ajtót és Chris állt ott egy hatalmas csokor vörös rózsával. Szinte ki se látszott belőle.

-Szeretnék a tegnapi viselkedésem miatt elnézést kérni! Kérlek fogadd el ezt!-nyújtja felém a hatalmas csokrot.-Remélem megbocsátasz.
-Hát nekem még ezek után kell egy kis idő.-mondom lehajtott fejel.
-Persze megértem.-ezzel megfordult és elment.

Mesélő szemszöge:

Ezután Chris sokszor oda ment Elisabeth-hez bocsánat kérés képpen. Addig-addig míg Lizzy be nem adta a derekát. Sofia Chrisre még mindig dühös, de ha a barátnője boldog akkor ő is.