My demon

💮22.rész💮

"Vissza a jelenbe"

Felnéztem a testvéremre és csak annyit mondtam, hogy "köszönöm". Ő csak bólintott és eltolt magától.
-Mi lenne, ha nálam maradnál éjszakára?-kérdezte lágy tekintettel.
-Igen, csak ne legyen az mint múltkor.-néztem félre és kínosan a tarkómat kezdtem vakargatni.
-Most miért mondod?-kérdezte nevetve-Nem tetszett a buli?
-Az első fele még igen...utána kevésbé.-mondtam már nevetve. "Hát igen...az a buli kemény volt." 

"Emlékkép"

Lucifer születésnapját tartottuk azon a bulin...és hát ő szereti a piát. Nagyon szereti a piát. Igaz nehezen tudunk mi angyalok berúgni, de azért mi is képesek vagyunk rá. Volt a bulin mindenféle alkohol. Vodka, pálinka, sör, bor, konyak, whisky minden, ami létezik. Én ittam a köszöntőkor egy pohár pezsgőt és én nem is akartam többet, de Luci ezt a tervemet jól keresztülhúzta. Kihívott egy ivóversenyre, amit így később visszagondolva jól megbántam.

Mi nem a hagyományos földi sör és virsli kombinációt nyomtuk, hanem mi csak simán a legerősebb piákat. Most a lengyel Spirytus-t ittuk, aminek az alkohol tartalma kb. 96%. Én már a 60. pohárnál kezdem rosszul lenni, de Lucifer még bírta. (Hozzátenném, hogy itt már le volt vágva a szárnyam, szóval itt már csak egy sima angyal szintjén álltam és az arkangyalok mindig mindent jobban bírnak.)

Én a 65. pohárnál nem akartam többet, de Luci mást hívott a helyemre. Én félre mentem és onnan figyeltem Lucifer versenyét. Ő a 150. poharát itta meg, amikor azt mondta, hogy elég. Oda jött hozzám teljesen ködös tekintett és megszólalt.

-Gyere unatkozoom!-mondta nyafogós hangon. Én viszont mit felelős nővér felvetettem a legokosabb ötletet.
-Menjünk a Földre!-kiáltottam el magam és öcsém csak elmosolyodott. Átkarolt és éreztem, hogy teleportálunk. Mikor körbenéztem már a Földön voltunk. Pontosabban Magyarországon, azon belül a szerb területeken. "Vajon milyen évet írunk?"-ezzel a gondolattal mentem oda egy járókelőhöz.

-E-ee-elnézest.-mondtam eléggé érdekesen a részegségem miatt.-Milyen évet írunk.-próbáltam egyensúlyozni, de majdnem orra estem.
-1914-et.-mondta a a férfi és száját fintorra húzta és elment.
-Mit csináljunk?-kérdeztem Lucifertől.
-Neem tudom.-mondta ő is eléggé érdekesen.

Ebben a pillanatban megláttunk egy menetet. Díszes menet volt. A menet közepén egy kifejezetten díszes és lenéző ember utazott egy kocsival, egy nővel az oldalán. Luciferrel összenéztünk és az autó felé kezdtünk el menni. Viszont valaki fegyvert fogott ránk.

-Nem mehetnek a trónörökös közelébe!-kiáltott ránk.
-Vagy mi lesz?-kérdeztem kihívóan.
-Muszáj lesz lelőnöm magukat.-válaszolt a katona.
-És ha én lőném le őket?-kérdezte az öcsém.
-Ne akarják megtudni mi lesz a büntetésük.-válaszolt az ember.

Erre Lucifer fogta magát, elvette a katonától a fegyverét és az autóhoz lépett majd lelőtte a benne ülőket. Hatalmas pánik lett, majd Lucifer vissza jött hozzánk vissza adta a fegyvert és elmentünk onnan, vissza a Pokolba. 

"Emlékkép vége"

-Nekem a másik fele is tetszett.-vonta meg a vállait.
-Luci...világháborút indítottunk!-mondtam egy picit mérgesen.
-Hé...mi csak a szikrák voltunk. A feszültség már ott volt a levegőben. Ha mi nem is robbantunk akkor majd más tette volna meg.
-Ahj...igazad van. De! Nincs alkohol. Értve vagyok?-mondtam mosolyogva.
-Persze.-mondta ő is mosolyogva, majd felkísért a szobámba...