ᴛʜʀᴇᴇ ᴄʜᴇᴇʀs ғᴏʀ sᴡᴇᴇᴛ ʀᴇᴠᴇɴɢᴇ:
❝Mert a bosszú beteljesedése a legcsodálatosabb dolog.❞
Ethoid egy kis városka Amerikában. Alig pár ezer lakosa van, ezért rendkívül csöndes. Talán túl csöndes?
Frank Iero egy különc az iskolában. A fiúk esze a lányo...
Másnap reggel anya korán felébresztett, amit nem is értettem. Kijelentette, hogy ma nem megyek iskolába és le is igazolja nekem. Fogalmam sem volt, hogy miért csinálja ezt. Mondta, hogy siessek az elkészüléssel, mivel indulnunk kell. Így hát egy kissé gyorsabb tempóban próbáltam magamra tuszkolni a ruhám, majd megcsinálni a rutinom a fürdőben. Ezután lementem a lépcsőn. Anya már ott toporgott az ajtó előtt és még mindig csak ezt kántálta: 'siess! siess! siess!' Magamra kaptam a cipőm, meg a kabátom, majd elhagytuk a lakást. Beültünk az autóba, anya pedig máris elindult.
- Anya, igazán elárulhatnád, hogy mi ez az egész – húztam el a számat félve.
- Jaj, csak olyan régen töltöttünk együtt időt – mosolygott rám. Inkább volt az kínos mosoly.
- Kivele, mondd mit szeretnél – sóhajtottam fel.
- Ez az! Egy kis időt együtt tölteni a fiammal... Aki már tizennyolc éves! – tudtam, hogy erre megy ki a játék. Általában elfelejti a szülinapom, de nem is hibáztatom érte. Mert legyünk őszinték: Kit érdekel? Engem egyáltalán. Ha szükségem van valamire, azt úgyis megkapom, mert nem állunk olyan szarul anyagilag. Ez az egyetlen dolog amit sosem értettem meg. Feleslegesen megünnepelni a szülinapokat... Főleg az enyémet.
- Anya... Ezt már egy tucatszor megbeszéltük! Nincs szükségem semmire, minden jó! Elég időt töltesz velem, ne érezd azt, hogy ez nem így van. Szeretnék suliba menni, kérlek! – mondtam neki könyörgően. Magamra sem ismertem... Én? Szeretnék suliba lenni? Beteg vagyok...
- Nem – csóválta a fejét – Ezt a napot már kivettem, hogy egy kicsit együtt legyünk! Elmegyünk vásárolni!
- Fenomenális... – döntöttem a homlokomat az üveghez és behunytam a szemem. Csodálatos napnak nézünk elébe...
oOOo
Ha anyával elmegyek vásárolni, akkor az egy szenvedéssel ér fel. Nagyon bele tudja élni magát az ilyesmikbe, ezért szoktam kerülni az alkalmakat. Valamikor viccesek a kirohanásai - vagy a 'hangos gondolatai' -, valamikor megalázó tud lenni. Ma a ruhaboltokat jártuk végig. Éppen egy nagyon menő inget vettünk - amit amúgy anya erőltetett rám, de valószínűleg oda ajándékozom majd valakinek. Nem az én stílusom -, és beszólt egy másik anyuka. Mivel szülőm véletlenül nekiment a másik nőnek, ezért veszekedni kezdtek. A másik engem hibáztatott - ami amúgy tök vicces volt, mivel minden második mondatával meghazudtolta az elsőket -, míg anyám külső elemzést tartott a nőstényről. Elmondta a negatív véleményét a szürke pólójáról - szerinte már senki sem hord ilyet. Szóval, valamennyire vicces volt az egész. Mikor jöttünk haza, mondtam neki, hogy dobjon már ki egy utcánál, mert sétálni szeretnék. Még bőven világos volt, így nem volt mitől tartanom. Elmentem Marilynhez és vettem gumicukrot. Váltottam vele egy-két szót és kibeszéltük a férjét, aki baszik eljönni a kocsmából. Az öreglány szidta a férfit, de egyszer sem ismételt semmit. Vicces és említésre méltó is volt. Ezután nekikezdtem a mindennapos tevékenységemnek. Most csak egy szálat szívtam el, csakhogy meg legyen a napi adagom. Éppen a város egyik kihaltabb részén mentem - azért, mert ez volt a legrövidebb út hazáig -, mikor egy elfojtott sírásra lettem figyelmes. Az egyik sikátorból jött. Láttam már filmeket, meg olvastam pár könyvet is. Ezekben mindig a főbb cselekmény egy ilyen sikátorral történik. Mindegyiknek a végén kiderül, hogy nagy vagy nem volt hiba bemenni oda. Felkenődtem a falra és hallgatózni kezdtem.
- Kéh... Kéhrlekh... – ez egy női hang volt. Könyörgött. Közbe kéne lépni... De akkor magamat keverem bele. De ha nem csinálok valamit, valami baj is megtörténhet. A zsebemben van gumicukor, majd azzal megdobálom, ha valami történne velem.
- Na-na-na – ez pedig egy férfi – Tudod, hogy mit beszéltünk meg, nem? – hallani lehetett a hangján, ahogy mosolyog. Gyerünk Frank! Menni fog!
- Ne... – mondott volna még valamit, de félbeszakították. Vajon mi történhetett? Nem merek kinézni... El fogok valamit rontani, és majd váltságdíjat követelnek értem... Mi legyen?
- Tudom, hogy ott vagy, Frank – hú bazdmeg... Lesokkolva meredtem magam elé. Mi a szar legyen? – Gyere csak elő – nevetett fel. Nyeltem egyet, majd a gumicukrot támadásba készítve léptem be a sikátorba. Kurvára megijedtem. Az a női hang, akihez tartozott, már halott. Felnéztem a férire. Kicsit lehetett csak idősebb nálam.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Szia, Frank – mosolygott rám. Ő nézett engem, én néztem őt – Már te is benne vagy. Szóval... – tette zsebre a kezeit – Helló! Gerard Way vagyok! – mosolygott szélesebben. Én hirtelen felébredtem. Hozzávágtam azt a kettő gumicukor békát - amin meglepődött -, majd haza sprinteltem. Hallottam még, ahogy elneveti magát, de utána nem rá koncentráltam. Ha előbb lépek ki, talán megmenthettem volna egy életet... Talán az enyém veszett volna oda?
