ᴛʜʀᴇᴇ ᴄʜᴇᴇʀs ғᴏʀ sᴡᴇᴇᴛ ʀᴇᴠᴇɴɢᴇ

nyolcadik.

Magányos péntek

Másnap reggel boldogan emeltem el a szemeim elől a telefonom. Péntek van basszameg. Kiszenvedtem még egy hetet az évből, és ezért büszke vagyok magamra. Mosolyogva figyeltem a görényem, mivel Pansy úgy gondolta, hogy ő most kényelembe helyezi magát. Kifeküdt a hasamra és másodpercekbe sem telt bele, bealudt. Aranyos...
  Fel kéne keltenem, mert kemény húsz percem van késésig. Biosszal kezdünk. Nem akarok bemenni rá, de nem hiányzik, hogy az öreglány beírjon hiányzónak. Persze, egész órára. Mintha a kis állat meghallotta volna a gondolataim, átfordult az oldalára és álmosan nézett engem. Lassan feltápászkodott és lemászott rólam. Összegömbölyödött a takarómon és megint elaludt. Kaptam az alkalmon és elindultam készülődni. Villám gyorsan elkészültem, majd felkapva a táskám, már rohantam is az iskolába...

oOOo

Éppen beértem a tanárnő előtt, de már kezdtem készülni megint felállni.

- A mai napon is felelni fogunk! – mosolygott azzal a tipikus mosolyával – Hm – nyitotta ki a naplót – Frank Iero! Most csak azért hívlak ki, mert bukásra állsz! – kaján vigyorral követte végig, ahogy kikullogok a táblához. Életemben először tanultam bioszra. Szóval, ha nem olyat kérdez, amit még nem is vettünk, nyert ügyem van – Kezdhetjük?

- Persze – biccentettem.

- Első kérdés egyszerű lesz. Rajzolj fel a táblára egy csigolyát, és nevezd meg a részeit! – így ment ez háromnegyed órán keresztül és próbált mindenféle szart kérdezni. Bele akart kötni néhány dologba, de azt hiszem, hogy jól tűrtem. Végül, mindent tudtam. Mindent. Nagyon gondolkozott, hogy milyen jegyet érdemelnék.

- Tanárnő! – jelentkezett Brendon.

- Igen? – fordult felé mosolyogva. Nem fáradnak el az arcizmai?

- Szerintem Frank felelete ötös.

- Szerintem nem – nézett vissza felém – Nem voltál sokszor pontos és bizonytalan voltál – rohadj meg – Volt néhány kérdés, amire nem nagyon tudtad a választ – hol?! HOL?! Mindent tudtam baszki! – Hármast szerettem volna neked adni.

- Hármast – suttogtam magam elé. Ez nem viszi fel a jegyem. A sok egyes így is lehúzza. Nem fogok ennyit tanulni egy kurva hármasért!

- Azért, mert szemtelen vagy, kettes! – és már ült is le a helyére. Mi a szar? Mi kínja van ennek már megint? Nem azt szeretné, hogy tanuljak a francos órájára? Visszatotyogtam a helyemre és megsemmisülve néztem magam elé. Mit kéne ez ellen csinálnom?

oOOo

Az ebédlőbe tartottam; egyedül. Brendon megint Dallonnal foglalkozott, ami kezd már eléggé irritálni. Szedtem magamnak egy kevéske tésztát, majd ledobtam magam egy félreeső helyre. Nekikezdtem enni. Tudom, hogy nincs sok barátom. Összesen kettő. De akkor is magányosan érzem magam. Szeretnék én is mindig egy olyan személy lenni, akit keresnek a tömegben, hogy együtt tölthessenek vele egy kis időt... Hogy megbeszéljenek velem is dolgokat, hogy elhívjanak valahova. Szeretnék én is egy olyan barátot, aki nem hagy csak úgy el. De mi van, ha ezt teljesen magamnak köszönhetem? Mi van, ha Brendon csak rám unt? Ha megváltoznék, nekem is lenne annyi barátom, mint neki? Engem is keresnének a szünetben? Én is kapnék abba a szaros karácsonyi műsorba valami szerepet? Szeretnék én is olyan lenni, mint Brendon. Kitűnő tanuló, mindenki szereti. Könnyen barátkozik, segítőkész... Én meg? Egy antiszociális seggfej, aki kurva lusta tanulni. Ez vagyok én...
  Nagy gondolkodásomból valaki kizökkentett. Megkocogtatták a vállam, mire odakaptam a fejem. Mikey volt az.

- Szia! Nem zavarok? – kérdezte reménykedve. Vagy csak rosszul vettem észre?

- Dehogy – csóváltam a fejem.

- Leülhetek? – ez a kérdés hatalmas mosolyt kent fel az arcomra.

- Persze! – leült mellém, majd elmosolyodott – Min mosolyogsz?

- Ja, semmi... Csak azt hittem, hogy egyedül fogok enni.

- Hol vannak Peteék?

- Tyler Joshsal van, Pete és Patrick pedig Andyékkel.

- Andy? – ráncoltam a szemöldököm.

- Andy Hurley és Joe Truman. Igazából, ők már sokkal régebben barátok voltak, így négyen. Én csapódtam oda hozzájuk később. Az ebédlőben pedig csak négy személyes asztalok vannak – vont vállat – És Brendon? Nem vele szoktál lenni?

- De, csak mostanában Dallonnal jobban elvan – sóhajtottam fel. Egész ebédszünetben beszélgettünk Mikeyval. Igazából, ő is annyira magányosnak érzi magát, mint én. Tényleg nagyon hasonlítunk... De ha ilyen jól kijövök Mikeyval, vajon Gerard is ilyen? De miért érdekel annyira ez a titokzatos gyilkos?