ᴛʜʀᴇᴇ ᴄʜᴇᴇʀs ғᴏʀ sᴡᴇᴇᴛ ʀᴇᴠᴇɴɢᴇ

tizenhárom.

Forgalmas reggel

Reggel táskás szemekkel indultam el az iskolába. Eddig lehetetlennek tartottam azt, hogy az embert a gondolatai annyira le tudják foglalni, hogy nem alszik semmit. Sok helyen olvastam már, de most saját magamon tapasztalhattam. Annyira nem tudtam magamról a reggel, hogy csináltam magamnak cukor mentes kávét. Az édes dolog helyett sót tettem bele.
  Első órám biosz. Most nincs kedvem bemenni rá, szóval... Nem is tanultam rá és csak most kezdtem javítani. A tervem az, hogy bemegyek Marilynhez, majd elmegyek a város végén lévő Starbucksba és veszek magamnak kávét. Még lenne húsz percem bemenni, szóval elleszek.
  Éppen az időshölgyhöz tartottam. Befordultam volna az egyik sarkon, de valaki szembejött velem, így egymásnak ütköztünk frontálisan. Már kezdtem volna szitkozódni, mikor észrevettem az egyedet. Gerard volt az. Rám nézett, majd elmosolyodott. Felpattant és a kezét nyújtotta felém, hogy felhúzzon. Én elfogadtam.

- Jó reggelt, Frank! – mosolygott szélesen.

- Reggelt... – motyogtam és mentem is tovább.

- Hova mész? – jött utánam.

- A boltba, majd a Starbucksba – ásítottam.

- Nem suliban kéne lenned? Ha jól tudom, az a kávézó a város végén van.

- De. Első órámra nem fogok bemenni.

- Akkor jöhetek veled? – csillantak fel a vörösnek a szemei. Én megvontam a vállam, majd megint befordultam. Már láttam is a boltot, így egy kissé sietős léptekkel tartottam felé.

- Jó reggelt, Frank! – köszönt a pult mögül az eladó.

- Jó reggelt, Marilyn néni! – próbáltam mosolyogni felé. Elmentem az édességek sorához, Gerard pedig végig mögöttem jött. Át lett rendezve, így keresni kezdtem a békát.

- Béka? – kérdezte az idősebb, én pedig biccentettem. Valószínűleg ő is nekiállt keresni.

- A gumicukor békát keresitek? – jött utánunk Marilyn. Én bólogatni kezdtem – Nem érkezett szállítmány, de félretettem neked az előzőből – ment a kasszához, mi pedig követtük. Letette elénk a zacskót, majd mellé dobott egy doboz cigit – Ennyi lesz?

- Van jegyed? – fordultam Gerard felé.

- Busz? – bólintottam – Nincs.

- Akkor lenne még négy jegy – vettem elő a pénztárcám.

- Rendben – ütötte be az összeget, majd odatett négy jegyet is.

- Franklin? – könyököltem fel a kasszára.

- Ne is mondd! – legyintett – Az az alkoholista hímringyó már megint kocsmázik – csóválta a fejét – Tegnap haza állított. Azt mondta éhes. Elvertem a fakanállal – itt felnevettünk – De most miért? Az a májatlan baszik hazajönni már egy hete, erre beállít, hogy ő kér babot. De hogy honnan vette a babot! Már egy éve nem csináltam semmi olyat! Erre mondja tegnap: 'Fél tányér babot adjá' má' pusztuljak meg!' Én meg ezt mondtam neki: 'Hát akkor pusztuljál ki a konyhából, de nagyon gyorsan!' ezután jött a verés, mivel állt ott, mintha a megváltót látná – húzta el a száját. Kifizettem az összeget – Nah, menjetek csak! Legyen szép napotok! – integetett nekünk, mi pedig megindultunk a buszmegálló felé. Megbontottam az édességet és a dobozt is.

- Kérsz? – nyújtottam felé a cigarettát. Ő bólintott és kivett egyet – Nem is tudtam, hogy cigizel – húztam ki én is egy szálat. Először Gerardét gyújtottam meg, majd a sajátom is.

- Sok dolgot nem tudsz még! – nevetett fel – Én sem tudtam rólad.

- Te se tudsz rólam mindent – kacsintottam felé. Oké. Én rá nem ismerek magamra. Nagyon kevésszer történt meg, hogy elengedtem magam így, valaki mellett. Régen volt már erre példa.

- Majd akkor megismerlek – kuncogott. Amíg elértük a buszmegállót, el is pusztítottuk a szálakat. A busz is hamar megérkezett, így dinamikusan haladtunk – Nah és – kezdett bele a beszélgetésbe – Miért is nem mentél iskolába?

- Egyrészt fáradt vagyok és nekem egy különleges kávé kell. Másrészt az első óra a biosz – magyaráztam.

- Mi baj van a biosszal? – ráncolta a szemöldökét.

- A baj a tanárnővel van, kedves Gerard – mondtam diplomatikusan – Mindig engem hív ki felelni. Csinálhatok én bármit is, nem lesz jobb az egy hármasnál – nevettem fel kínomban.

- Engem Mr. Peterson tanított. Jól elmagyarázta a tananyagot és közben beszélgettünk is az élet nagy dolgairól. Mikeyt is ő tanítja.

- Valakinek mindig van szerencséje – sóhajtottam fel – És te? Miért kószáltál arra hajnalok hajnalán?

- Megkergettem Bobot – most én vágtam értetlen fejet – Bob Bryar. Mikey osztálytársa. Már kétszer bukott, szóval... – húzta el a száját – A srác baszogatja az öcsém. Mostanában leállt vele, de reggel pont elcsíptem, ahogy Mikeyra várt. Meg akarta verni. Én megkergettem és futott. Nagy arca van, de ha vesztésre áll, egy gyáva. Régebben az osztályomba járt. Mivel én 'mindig jobb voltam nála' – tette idézőjelbe – ezért most bosszút akar állni – sóhajtott fel.

- Seggfej – fejtettem ki a véleményem.

- Az – bólintott rá – Apropó – jutott eszébe – Te nem Urievel szoktál lenni? – témánál vagyunk.

- Röviden annyi, hogy meg van haragudva rám – húztam el a szám.

- Majd megbékél – nézett rám. A haja most sem állt rendezetten. Nem azt mondom, hogy kócos volt. Inkább élt az külön életet.  Bőr dzsekit viselt, alatta pedig egy fekete póló volt. Valami nyakláncot viselt a nyakába, de nem igazán tudtam megállapítani, hogy mi volt az. Szemeit megint megcsodáltam. Kevés embernek mondom azt, hogy szép szemei vannak, de neki gyönyörűek voltak.

- Remélem – szakadtam ki a bámulásból. Elmosolyodott, mire nekem is mosolyognom kellett.