ᴛʜʀᴇᴇ ᴄʜᴇᴇʀs ғᴏʀ sᴡᴇᴇᴛ ʀᴇᴠᴇɴɢᴇ

tizennégy.

Brendon haraga

Már a földrajzon körmöltem a füzetembe. Bioszra beírtak hiányzónak, de ez most a legkisebb gondom. Nem kaptam belőle semmilyen jegyet sem, szóval szerencsésnek mondhatom magam. A negyedik órán ülök épp most. Próbáltam interakcióba lépni Brendonnal, de levegőnek néz. Volt már csoportos munkánk irodalmon is, de ő csak azért is egyedül csinálta. Nem tudom, hogy mire haragudott meg. A csengő berregő hangja zökkentett ki gondolataim közül. A tanár elmondta, hogy következő órán írunk, majd elment. Összepakoltam és már mentem is ki a teremből. Az első emeletig meg sem álltam. Mikeynak ott volt órája, pontosabban matek, így mentem hozzá. A folyosón találkoztunk is.

- Szia! – jött oda hozzám halványan mosolyogva.

- Szia – mosolyodtam el – Peteék? – néztem körül.

- Mindjárt jönnek – biccentett a terem irányába – Éppen az udvarra akartak kimenni. Nem jössz? – tudom, hogy a négyes gárda nem kedvel. Nem szerettem volna őket ezért feleslegesen provokálni, így az ilyen ajánlatokat igyekeztem elutasítani. Hiába lett volna kedvem velük tartani akárhova, csakhogy ne legyek egyedül, de jobb a békesség. Amúgy sem szerettem volna önző lenni.

- Nem, kihagyom.

- Hát... Jó – bólintott bizonytalanul. Láttam, hogy jönnek ki a helyiségből, így el is köszöntem Mikeytól. Elmentem a szekrényemhez, hogy kivegyem a tesi cuccom, mivel kellett a következő órához. Hamar odaértem. Beütöttem a kódot és nem sokkal később már a kis táskával mentem az öltözőbe. Ez egy hosszabb szünet volt. Nem tudtam magammal mit kezdeni, így átöltöztem és bementem a terembe. Ez egy tágas helyiség volt. Kényelmesen el lehetett férni, ha labdajátékokról, vagy bármi ilyesmiről volt szó. Lehuppantam az egyik szőnyegre. Reggel Gerarddal jókat beszélgettem. Megittunk egy kávét, közben egymást jobban megismertük. Megtudtam, hogy tud gitározni, de szerinte nem annyira jól. Emellett játszik még más hangszereken is. Vagy szokott írogatni dalszövegeket is, de ő azokat nagyon személyesnek véli, így még senki sem olvasta azokat. Gerard szimpatikus. Nagyon. Vele is van sok közös tulajdonságom, mint az öccsével. De még mindig nem hagy nyugodni az. Egyre jobban kezdem elhatározni, hogy erről majd meg fogom kérdezni. Egy barátságban őszinték vagyunk... Ugye? Becsengettek, szóval szenvedhettem negyvenöt percen át. Még lesz három órám...

oOOo

Kivonszoltam magamat az iskola területéről. Ki olyan elvetemült, hogy utolsó három órának betesz kémiát, fizikát és matekot? Vagy a jobb kérdés... Ki a franc tud még akkor is figyelni? Mindegyiken egy picit bealudtam, de kibírtam. Büszke vagyok magamra. Mivel Mikeynak csak hét órája volt, így egyedül mentem haza. Mikor kiléptem a kapun, megpillantottam Brendont. Most rá fogom erőszakolni azt a beszélgetést.

- Brendon! – kezdtem futni utána, mivel előbb volt, mint én. Mire észrevett, már nem tudott menekülni.

- Hagyj már békén! – forgatta a szemét.

- Beszélni fogunk. Most! – néztem rá komolyan.

- Tudod, nincs időm az ilyen kis szarjaidra. Szóval, ha megbocsátasz – ment volna el, de elkaptam a csuklóját.

- Azt mondtam, hogy megbeszéljük! – már dühösen szemeztem vele – Miért haragszol? Mi az oka annak, hogy rám sem akarsz nézni?

- Mondtam, hogy nincs időm erre! – sziszegte az arcomba. Rá sem ismertem.

- Jól tudom, hogy ma pont nem csinálsz semmit! – erre elhúzta a száját.

- Szóval tudni akarod? – mosolygott keserűen rám – Engem állítottál be hibásnak egy olyan dologban, amiben nem én voltam a rossz. Utána fel is pofoztál... Meg mindenféle kedves szöveget mondtál... – köpte rám a szavakat.

- Mintha te nem! – még egy mérges pillantás – Jó, hagyjuk! Csak arra kérlek, hogy kezdjünk tiszta lappal, mert szeretnék a barátod maradni.

- Mintha ezzel mindent megoldanál – forgatta a szemét – Tudod, Frank. Kurva szarul esett az a múltkori dolog. Ezt még te sem gondolod, hogy megbocsátom! Nem lehet annyival lerendezni, hogy kezdjük tiszta lappal. Nincs több lap. Fogadd el, hogy engem már egy kicsit sem érdekelsz. Menj inkább az új barátkáidhoz! Hozzájuk való vagy! – nevetett fel – Az a Mickey, vagy tudjam én ki... Egy semmirekellő, szerencsétlen idióta, mint te! – sziszegte az arcomba. Szóval. Én komolyan megpróbáltam vele kibékülni. De! Itt van egy kurva nagy de. Nem veheti a szájára Mikeyt, aki az elmúlt időben rengeteget segített nekem. Sosem mosolyogtam még ennyit, mint a közelében. Sosem engedtem el magamat ennyire, mint nála. Én pedig felidegesítettem magamat. Nem is ismeri, sőt! A nevét sem tudja! Felpofoztam, már másodszor.

- Ne mondj ilyet! Mikeynak hívják. Nem tudtam, hogy tudsz te ennyire mélyre süllyedni! Csalódtam benned, basszameg...

- Kit érdekel? – nevetett fel – Te vagy megint megsértődve, pedig Te kérted, hogy mondjam el a haragom okát. Megkaptad és fel vagy háborodva. Sosem fogsz változni te sem. Senkit sem érdekelsz, az a Mikey is rá fog a faszságaidra unni. Te úgy lehetsz a legboldogabb, ha egyedül vagy. Nem értem, hogy hogyan barátkozhattam veled. Remélem annak a srácnak is fel fog nyílni a szeme és rájön, hogy feleslegesen bassza el az idejét rád. Mert te egy idióta, sértődős, antiszociális, seggfej gyerek vagy! Soha többet ne gyere a közelembe! Rám se nézz – az utolsó szavakat suttogta felém – Mindig egyedül leszel. Ezt sose felejtsd el – taszajtott rajtam, majd elviharzott. Még bemutatott nekem. Én pedig már tudtam. Tudtam, hogy miért haragszik rám és mi a baj velem. Egyszerűen minden. Megint játszani kezdtem az eltűnés gondolatával. Megint a kelleténél több csikket dobtam a földre. És amit nem akartam: megint a kelleténél többet sírtam... Igaza volt. Mocskosul igaza. Én pedig kezdtem minél jobban elhinni. Egyedül kell lennem. Nem szabad senkit sem elrontanom.