ᴛʜʀᴇᴇ ᴄʜᴇᴇʀs ғᴏʀ sᴡᴇᴇᴛ ʀᴇᴠᴇɴɢᴇ

tizenhat.

Rá van szükségem

Hajnal volt. Lassan két óra. Én ültem az ágyamon. Hátam érintkezett a fallal, ami kissé lehűtötte felmelegedett testem. Fejemet is ahhoz biccentve pihentettem. Szemeimet behunytam és csak voltam. Fura vagyok. Ez egy tény. Sikeresen magamra haragítottam a legjobb barátomat. Minden egyes kimondott és felé cselekedett dolgot bánom. Sokkal jobb lenne, ha az egész a régi lenne. Ha én a régi lehetnék...

  Bármilyen nézetből közelítettem meg a helyzetet, mindig magamat hoztam ki hibásan. Ha nem lennék az, aki; akkor most egy boldog család lehetnénk. Most is ugyanúgy együtt ebédelnénk és soha sem veszekednénk. Igaz, undorító amit apa tett, de az az én hibám volt. Ha egy normális gyerek lennék, akkor nem történt volna meg ez az egész.

  Eljátszottam a gondolattal. Megint. Hátrahagyni mindent és így a sok feszültség eltűnne. Sok embernek a dolgát könnyíteném meg. Miért nem teszem meg, amíg nem romlik jobban a helyzet? Egy belső hang arra ösztönzött, hogy nem gondoltam én ezt át eléggé. Sétálnom kell egy picit és kiszellőztetni a fejem.

  Felkaptam magamra a hoodiem és a farmerem, hozzá csaptam egy piros converset és készültem kiugrani az ablakon. Még egyszer sóhajtottam egyet, majd kilibbentem a szobámból. Valahogy épségben leértem a földre. Onnan elindultam már nem tudom merre.

  Nem tehetem meg. Anya akkor csak jobban összetörne. Nem tehetem meg ezt vele. Apát ki fogja heverni, de engem nem. Ott vannak a barátaim... Mikey, Gerard. De nekik is csak a gondot okozom. Mikey biztosan találna valakit akivel beszélgethet, ha nem Patrickékkal van. Gerardnak pedig csak vannak még barátai. Más szemszögből is meg kell nézni. Ha nem vagyok, Brendon boldog lesz. Egyfolytában csak ártok neki és így sok szenvedéstől menteném meg. Ott van a köcsög biosz tanárom is, így lehetne egy normális osztálya. Apát is megszabadítanám a szégyenérzettől, így végre kiegyensúlyozott lenne.

  Elértem egy parkba. Lehuppantam ott egy padra és néztem ki a fejemből. Kezeimet magam mellé, a deszkára helyeztem. Épphogy csak letettem, de máris megszúrta valami. Felszisszentem és a fájó ujjamat a számhoz kaptam. Vérzett. Megnéztem mi volt az. A múltkori üvegdarab, ami felsértette a tenyerem.

Egy darabig csak azt néztem, mikor megint egy belső hang ösztönzött valamire... Pár másodperc múlva a kezembe véve az üveget, forgattam. Egy gond vagyok. Maga vagyok a gond. Gond nélkül mindenki boldog. Én is az leszek, ha mindenki az lesz. Sosem szerettem a figyelemfelkeltést, nem is azért csináltam. Kilátástalan volt a helyzetem. Így, a karomon - mindenki tudja, hogy hol - ejtettem egy nagyon mély vágást.

Anyám gondolata tova száll, mintha nem is létezne. Nem összpontosítok semmi másra, csak az alkaromon folydogáló véremre. Hallottam már erről... Mikor az emberek vágdosság a karjukat, mivel egy lelki megnyugvást kapnak vele. Én nem akartam megnyugodni, vagy elfelejteni a gondjaim. Ott volt az ütőerem, én pedig megvágtam. Mivel nem nagyon csökkent a vérzés, kezdett megnőni a pulzusom. Kissé kapkodtam a levegőt, de nem igazán érdekelt. Éppen most segítek rengeteg emberen. Pár perc elteltével sok minden változott. Pont jó helyen sértettem magam. Szédülök és alig érzem a pulzusom. Így lesz jó. Egy padon. Nem érdemlek jobbat egy nyomorult parki padnál. Mikor már majdnem elájultam, kiáltásokat hallottam.

- Frank! Frank! – ismerős volt, de nem tudtam kihez kötni. Még egyszer felnéztem, de nem igen láttam valamit – Frank, ne... – ekkor lehunytam a pihenésre éhes pilláim. Így lesz jó. Így lesz jó...

oOOo

Összeszorítottam a szemeim, mivel a fény igen irritálta. Próbáltam átfordulni, de nem igazán voltam elég erős hozzá. Lassan kinyitottam álomtól letapadt pilláim. Ijedten vettem észre, hogy nem haltam meg. De miért nem? Meg kell halnom!

- Végre, hogy felébredtél! – kaptam a fejem a hang irányába. Túl ismerős volt az nekem. Gerard volt az. Karbatette a kezeit. Egy fekete rövid ujjú volt rajta meg egy fekete szaggatott farmer. Vörös haja megint nem volt rendezett, de így volt jó. Szemei kissé haragosan fürkésztek.

- Mi történt? – szólaltam meg.

- Ez szeretném kérdezni én is – sóhajtott fel – Miért akartad megölni magad? – jött oda hozzám, majd leguggolt elém.

- Hogy találtál rám? – hagytam figyelmen kívül a kérdését.

- Este sétálgattam, mikor észrevettelek a padon. Köszöntem neked, de nem igazán reagáltál semmit. Egyszercsak eldőltél a padon. Hozzád siettem, szólingattalak, de elájultál – mesélte – Miért akartad megölni magad? – ránéztem a bal csuklómra. Gondosan be volt kötözve.

- Miért érdekel az téged? – ültem fel.

- Mert a barátom vagy. Nem? – ült le mellém.

- Nem is tudtam, hogy vannak barátaim! – nevettem fel szomorúan, majd hozzádöntöttem a hátam a falhoz.

- Van is kettő. Az egyik szét aggódta magát miattad! – célzott magára – Most pedig válaszolj normálisan. Ha elmondod, lehet jobb lesz. – igaza volt.

- Tudod... Mostanában semmi sem jön össze. Brendon nagyon megharagudott rám és elmondta rólam a véleményét. Teljesen meg tudom érteni. Apa és anya szakítottak, mivel apa megcsalta anyát. Ez sem történt volna meg, ha én normális lennék. Mindenkinek csak csalódást okozok... Egyedül kell lennem, vagy sehogy.

- Ne mondj ilyet! Brendon egy elkényeztetett srác, aki nem bírta elviselni, hogy neked van igazad. Nem tudom, hogy mit mondott rólad, de nincs igaza. A szüleidet sajnálom. Ilyenkor tudod csak megmutatni igazán, hogy mennyire erős vagy! De... Hogy érted, hogyha normális lennél...? – baszki. Most mondtam el. Mennyire szerencsétlen vagyok. Nem hazudhatok.

- Hát... Nem igazán vagyok normális olyan téren. Ha érted mire... – bólintott – És teljesen megértem, ha emiatt elítélsz.

- Miért tenném ezt? Nem ez számít. Frank, most figyelj, mert csak először és utoljára mondom el ezt! – fogta meg a vállam – Nem teheted ezt. Ettől senkinek sem lesz jobb. Anyukád teljesen kész lenne, Mikey pedig... Bele sem merek gondolni. A lényeg, hogy ne tedd ezt. Nem ez a megoldás. Most ezzel azt mutatod, hogy ők nyertek. Ezzel senkinek sem segítesz. Nem veszíthetsz! Nem! Sose felejtsd el: Ha bármilyen rossz dolog történik, mindig a legjobbra gondolj. Mert minden rosszban van valami jó! – ezután, a kisebb beszéde után, elsírtam magam. Szégyelltem magam. Ő magához ölelt, s addig el nem engedett, míg meg nem nyugodtam. Örülök, hogy olyanra találtam, mint Ő...