ᴛʜʀᴇᴇ ᴄʜᴇᴇʀs ғᴏʀ sᴡᴇᴇᴛ ʀᴇᴠᴇɴɢᴇ

tizenkettő.

Gondolkodás

Csak forgolódtam az ágyamban. Mikor hazaértünk, anyának bemutattam Gerardot, aki - anyáról beszélek - nagyon boldog volt. Miután elment, hosszú ideig azt ecsetelte, hogy mennyire örül annak, hogy vannak új barátaim. Elfantáziált a ténnyel. Elmondta, hogy milyen jó lesz, ha majd együtt megyünk sok helyre; vagy, ha majd elmegyek velük nyaralni. Én mindig csak felnevettem a gondolatain, de én is örültem volna, ha ezek megtörténnek.
  A beszélgetés után felmentem a lépcsőkön a szobámba. Ott összeszedtem a cuccaim, és elmentem fürdeni. Máskor meleg vízzel mostam volna le magamról a napi koszt, de most ezt hideggel történt. Élveztem, ahogy hűvös vízcseppek érintkeznek a testemmel és egy kicsit felélesztik azt. Huzamosabb időt töltöttem a zuhanyrózsa alatt. Hajat is mostam, mert miért ne. Több ok, hogy még tovább maradhassak. Hiába volt hideg a víz, én mégis nagyon melegnek éreztem egy idő után. Hogy miért? Azért, mert nekikezdtem gondolkodni. Először is eszembejutottak az új barátaim, így Brendont sem felejthettem el. Még mindig fájt az, hogy mi most tulajdonképpen össze vagyunk veszve. Én szívesen kibékülnék vele, de ez két ember gondja. Brendoné és az enyém. Ebben nem vagyok egyedül.
  Mikey. Mikeyval igazából még csak két és fél hete vagyunk barátok, de olyan lenne, mintha ez több ideje tartana. Sok közös dolog van bennünk, amiről mindig tudunk beszélni. Mindig meghallgat, én is mindig meghallgatom. Ő is magányos volt, én is az voltam. Ahhoz képest, hogy az elején egy önző céllal akartam barátkozni vele... Tévedtem. Mivel ő egy nagyon rendes srác. Hamar megtaláltam vele a közös hangot.
  Elzártam a vizet és kiléptem a kabinból. Megtörölköztem és felvettem a pizsamám. Ezután belenéztem a tükörbe. Most sem tetszettem magamnak. De ez kit érdekel? Törölközővel megdörzsöltem a hajam, így meg is száradt valamennyire. Kiléptem a párával teli helyről. A hirtelen hőmérséklet változástól kirázott a hideg, de már mentem is a szobámba, miután leoltottam a villanyt. Kinyitottam az ajtót és világítottam a telefonommal. Feldugtam a készüléket tölteni, én pedig lefeküdtem az ágyamra. Magamra húztam a takaróm és a plafont kezdtem nézni, mintha annyira érdekes lenne.
  Gerard. Ma beszélgettem vele úgy csak igazán, és azt hiszem, hogy a barátomnak nevezhetem. Egyre jobban érdekel, hogy miért ölt. El fogja mondani, de nem most. Akkor mikor? De a legjobb kérdés... Miért érzem magam furán?