ᴛʜʀᴇᴇ ᴄʜᴇᴇʀs ғᴏʀ sᴡᴇᴇᴛ ʀᴇᴠᴇɴɢᴇ:
❝Mert a bosszú beteljesedése a legcsodálatosabb dolog.❞
Ethoid egy kis városka Amerikában. Alig pár ezer lakosa van, ezért rendkívül csöndes. Talán túl csöndes?
Frank Iero egy különc az iskolában. A fiúk esze a lányo...
Másnap alig szólaltam meg egészen az ötödik óráig. Az első kettő órában leginkább zaklatott voltam. Nem mindennapos, hogy egy halott embert látsz... Utána következő órákban leginkább gondolkodtam... Honnan tudta Gerard a nevem? És miért ölte meg azt a nőt? De leginkább egy dolog foglalkoztatott... Hogy tudott utána mosolyogni? Nagyon ijesztő volt. Gerard Waynek hívták. Van egy Mikey Way nevezetű srác, aki az évfolyamtársam. Eléggé antiszoc, mint én, de neki nagyobb a baráti köre. Ha ezt ki szeretném deríteni, akkor tőle kell majd valami információt szereznem. De hogyan? Mivel egész nap kerültem Brendont - ő pedig elvolt Dallonnal, akit ki nem álhatok - ez feltűnt neki. Ezért, arra a cselekedetre vetemedett, miszerint ebédnél odajön hozzám. Nagyban lapátoltam magamba azt a kis rizst, amit szedtem magamnak, mikor ledobta magát mellém. Ránéztem ő pedig dühösen nézett engem. Nem telt bele egy másodpercbe se, hangot is adott a gondolatainak.
- Mi a fenéért kerülsz engem?
- Nincs hangulatom a naphoz - vontam vállat.
- Nem hiszem el! Mondd el, hogy mi bajod van!
- Kérlek, nem beszélhetnénk másról? Nincs kedvem ehhez se - húztam el a szám. Megforgatta a szemeit, majd elővett a táskájából egy kis csomagot.
- Boldog születésnapot, te szerencsétlen! - tolta elém. Én kelletlenül kinyitottam, de belül igazából örültem neki, hogy gondolt rám. Kaptam tőle egy darab, a saját nevemmel ellátott pengetőt. Valószínűleg ő készíthette, mert nem úgy néz ki, amit a boltban vett. Mellé kaptam mellé egy kis kupont is. Kíváncsian vettem a kezembe majd nagy mosollyal köszöntem meg a barátomnak. Egy ingyen tetoválást ígért nekem ez a kis darab papír. Örültem neki.
- Köszönöm szépen!
- És tegnap miért nem voltál? - könyökölt fel az asztalra.
- Tudod, anya - sóhajtottam fel - Pedig sokszor elmondtam már neki - csóváltam a fejem.
- Ne legyél már ilyen! Örülj annak, hogy igyekezik! De! - tartotta fel az ujját, majd keresni kezdett valamit a táskájában. Előhúzott egy papírt, amin egy Halloweeni bulit hirdettek – Gyere el velem! Timothy rendezi. Igaz, egy nappal az ünnep után van, de csak azért, mert tegnap nem még otthon voltak a szülei. Szóval ma lesz – magyarázta.
- Brendon – fogtam meg a vállát – Áruld el, hogy minek menjek el egy olyan helyre, ahol rengeteg ember lerészegedik és mindenféle idiótaságot csinálnak! Neked sem kéne elmenned, a múltkor is majdnem börtönbe kerültél, mert Timothy rád kente azt, hogy te hoztad a drogot neki! – csóváltam a fejem.
- Az egy félreértés volt! Azóta már megbeszéltük. Meg egyébként is... Dallon jön!
- És mi a szart kezdjek vele? Tudod, hogy nem bírom – húztam el a szám.
- Mikor lettél te ennyire öreges! – csóválta a fejét, majd tálcáját felkapva elült mellőlem. Megint én maradtam és a gondolataim...
oOOo
- Megjöttem! – kiáltottam el magam.
- Frank, gyere be légyszi a nappaliba! – szólt anyám. Én levettem a cipőm és bementem hozzá – Ülj le – mondta szomorkásan. Én zavartan leültem a kanapéra, mellé.
- Mit szeretnél?
- Szóval... – sóhajtott – Tudom, hogy neked kevésbé tetszett a tegnapi program, mint nekem. Megtaláltam az egyik inget egy 'elajándékozandók' című dobozban, meg láttam is rajtad...
- Anya, tudom, hogy jót akarsz nekem. De nekem nem kell se szülinap, se semmilyen extra dolog, mivel ha nagy szükségem van valamire, mindent megadtok nekem – erre elmosolyodott.
- Akkor is szeretnék neked adni valamit – állt fel, majd a konyhába ment. Kíváncsian vártam, hogy mit szeretne majd. Remélem semmilyen drága dolog, mert azokat nem szeretem. Nem sokkal később bejött, egy állat hordóval a kezében – Meglepetés! Mindig szerettél volna egy kutyát, de nem kaphattad meg. Még mindig túl sok gond lenne vele, ezért egy hozzá hasonló állatot kapsz! – mosolygott. Ölembe nyomta a kis dobozszerűséget, én pedig meglepetten vettem észre a benne lakót. Még mostanában is megmaradt a kutya utáni kívánságom, de nem számítottam egy görényre... – Mi lesz a neve? – kivettem a jószágot és a kezembe fogtam. Egyből hozzámbújt – Azt mondták a menhelyen, hogy a szüleit megölték... Szívtelenek! – csóválta a fejét édesanyám, nekem meg eszembe jutott a tökéletes név:
- Pansy. Pansy lesz a neved.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
