ᴛʜʀᴇᴇ ᴄʜᴇᴇʀs ғᴏʀ sᴡᴇᴇᴛ ʀᴇᴠᴇɴɢᴇ

huszonegy.

Ápolgatás

Éppen a számat húztam már el sokadjára. Csúnya egy seb volt, az biztos. Vérzett, de rendkívülien. Hiába töröltem már le sokadjára, mindig pótlódott. Ezt nem elég kitisztítani, és leragasztani sebtapasszal... Ezt be kell kötnöm. Elővettem a kis ládából a fertőtlenítőt, egy géz lapot és kötszert, majd nekiláttam. Először a seb környékét megint lemostam vízzel, majd lefertőtlenítettem, ami nem maradt el felszisszenés nélkül. Fájdalmasan vettem észre, hogy belekerült egy ici-pici kavics. Azt onnan ki kéne ondolálnom.

- Mi baj? – kérdezte.

- Ott egy kavics. Ki kéne szednem – húztam el a számat. Ő biccentett és lehunyta a szemét, mint aki készen állt a legnagyobb szenvedésre is. Sóhajtottam, majd egy csipeszt használva kioperáltam onnan az idegen dolgot. Felszisszent, de nem tudtam ez ellen semmit sem tenni. Én csak jót akarok. Még egyszer ráfújtam a fertőtlenítőből, majd a gézlapot rányomtam és körbetekertem kötszerrel – Kész vagy – sóhajtottam fel megint, majd nekikezdtem összepakolni. Minden olyan fura. Miért érzem úgy, hogy már semmi sem lehet a régi? Ma rálőttem az egyik számomra fontos emberre, akire mindig is vágytam. Még most sem tudom elhinni. Nagyon rossz érzésem is van ezzel kapcsolatban... Miért érzem úgy, hogy anya 18 évig hazudott nekem? Miért érzem úgy, hogy kurvára nincs helyem? Vannak válaszok is erre. Valljuk csak be: Nekem tényleg kurvára sehol sincs helyem...

- Köszönöm – biccentett felém. Összecsuktam a ládát és bevittem a fürdőbe, majd helyet foglaltam az egyeddel szemben – Min gondolkodsz?

- Mindenen – motyogtam, majd beletemettem a kezeimbe az arcomat – Nem akarom ezeket elhinni. Meg, tudod sokkolt az a sok... dolog – gondoltam a vérre –, mivel nem mindennapos olyat látni – suttogtam, de tudtam, hogy meghallotta.

- Kérdezz bármit. Innentől nem titkolózok – támaszkodott a térdeire, de grimaszba torzult az arca, mivel pont egy vágás díszelgett a combjánál.

- Vigyázz már magadra... – sóhajtottam – Kik voltak azok?

- Rossz emberek. Nagyon rossz emberek – válaszolta Gerard – Régebben hozzájuk tartoztam. Céljuk az volt, hogy egyensúlyt hozzanak a világba. Egy rohadt szekta az egész. Az egész 'harmóniát' – rajzolt jeleket a levegőbe – úgy érik el, hogy kiiktatják a más embereket. Például egy lányt azért öltek meg, mivel kiderült, hogy leszbikus. Borzasztó. Láttad milyen kegyetlenek... – magyarázta.

- Az a férfi tényleg a bátyám?

- Igen – bólintott – A szüleid is eldobtak emiatt a szar rendszer miatt, amit ők vallanak. Most meg mindent megtennének, hogy visszakapjanak. Van egy nővéred is, akit Helenának hívnak. Ő már sokszor próbált szabadulni, de sosem sikerült. Elnyomják szegény lányt, azt sem tudom, hogy mikor látta utoljára a napfényt... – biccentettem, hogy értem. Hiába volt a mai napon gyilkolás, és hatalmas titkok derültek ki, de nekem egy dolog járt az eszemben...
❝Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy beléd szeretett!❞ még mindig csengettek fülemben a bátyám szavai... Merjem megkérdezni? Majd meglátom még... –Bevallom neked, hogy nagyon megijesztettél – folytatta a beszélgetést.

- Miért? – könyököltem rá a karfára.

- Azt hittem, hogy le akarsz lőni... Majd végül a bátyádba repítettél golyót. Azt hittem, hogy nekem annyi...

- Nem tudnám veled megtenni – később gondolkodtam, minthogy a szavak elhagyták a számat.

- Miért? – kiolvastam a szeméből, hogy igenis érdekli, hogy miért mondtam ezt. Érdekelte valamiért...

- Mert nem tudnám veled megtenni – csak nem tudtam megmagyarázni Neki. Magamnak persze igen. Azért nem tudtalak volna megölni, mert piszkosul tetszel... Ha ezt elmondtam volna neki, szerintem a föld alá süllyedek...

- De, köszi, hogy megmentettél – mosolygott rám... Pár mádodperccel később már a padlót bámulta és valamiért az arca is felvette a haja színét – Amit mondott rólam a testvéred... – nyelt egyet. Tudom, hogy nem igaz.

- El szeretnéd felejteni? – próbálok a szemébe nézni, mire csak megrázza a fejét – Akkor beszélni szeretnél róla? – itt bólogat.

- Itthon van az anyukád? – kérdezi halkan.

- Igen, de már rég alszik – felelem – Figyelj... Ha szeretnél aludhatsz nálunk. Adok neked cuccot is, meg minden... – nevetek fel kínosan, majd érzem, hogy lassan az én paradicsom fejem is érni kezd.

- Elfogadom, köszönöm – biccent már vörös fejjel – Elmegyek lezuhanyozni és utána... Folytatjuk a beszélgetést.

- Rendben. A szobámban leszek – indultam el az emeletre, hogy törölközőt és ruhát bisztosítsak számára... Hogy még mit fog rejteni az este... Akkor még nem tudtam.