ᴛʜʀᴇᴇ ᴄʜᴇᴇʀs ғᴏʀ sᴡᴇᴇᴛ ʀᴇᴠᴇɴɢᴇ

tizenöt.

❝Mindig egyedül leszel. Ezt sose felejtsd el❞

Péntek volt. Péntek délután. A mai napom határozottan jó volt. Mivel néhány tanár hiányzott - megbetegedtek -, így muszáj volt néhány órán összevonni a két osztályt, mivel nem igazán találtak valakit, hogy helyettesítsen. Ennek köszönhetően szinte egész nap Mikeyval tengettem az unalmas perceim. Patrickék is inkább elvoltak úgy négyecskén, csak Tyler - meg néha Josh - csapódott hozzánk. Vele is jól kijöttem, de nem nagyon beszéltünk.
  Már hazafele tartottam. Mikeytól már elköszöntem, mivel neki mennie kellett még a boltba. Így hát egyedül értem haza. Kívülről semmi sem volt különös. Egy teljesen átlagos hangulatú otthon volt; de mikor az ajtóhoz értem, kicsit lesokkolt a bentről jövő kiabálás. Nem volt zárva a fa darab, így hát csak benyitottam. Meg is hallottam anyám hangját.

- ... És ezt hogyan fogod elmagyarázni Franknek?! Hm? Mert Te fogod elmondani Neki! Nem én fogok mindent csinálni helyetted, mint ahogyan régen! – szülőm hangja gúnyos volt.

- Te? Te csináltad helyettem a dolgokat? Soha sem történt meg! Ezért van ez! Elhanyagoltál! – kiabált vissza apa.

- Nehogy már engem hibáztass! – nevetett fel a család női tagja – Te basztad el! Szó szerint... – ekkor besétáltam lassan a nappaliba.

- Frank, fiam – nézett rám ridegen édesapám.

- Frank – anya kétségbeesett volt.

- Mi történt? – néztem rájuk.

- Hát... – sóhajtott anyu – Apád majd elmondja. Ülj le, kérlek! – komoly volt. Nagyon komoly. Lehuppantam melléjük a kanapéra és várakoztam. Apa szólalt meg előbb.

- Tudod... – fonta össze az ujjait – Anyád és én úgy gondoltuk, hogy a legjobb lesz, ha elválunk.

- D-de miért? – ijedtem meg. Anya apát, míg az utóbbi csak a padlót figyelte. Női szülőm válaszolt.

- Apád megcsalt. Megláttam, ahogy a telefonján... Láttam üzeneteket. Teherbe ejtette az egyik kollégáját – temette az arcát a tenyerébe.

- Apa... Apa ez igaz? – kaptam felé a fejem.

- Nem teljesen így történt. Csak ez – mutatott anyára – Meg se hallgatott! – puffogott – Rám mászott az a nő. Utána pedig ittam valamit, de nem em-

- Mi faszról beszélsz? – rekedt volt anya hangja – Láttam azokat a kurva üzeneteket! – ugrott fel – Baszki, legalább tízszer összefeküdtetek! De voltál olyan hülye bazdmeg, hogy nem védekeztél! Tudod mennyire csalódtam? – sírta el magát – A fiadnak meg azt akarod beadni, hogy megitatott veled valami szart... Akkor is bódult állapotban voltál, mikor ecsetelgetted neki, hogy hogyan fogod megrakni?! – csak magam elé tudtam nézni...

- Nem történt ilyen! – pattant anyám mellé apa – Ne beszélj sületlenségeket! Soha nem tennék ilyet! Egyébként is... Mire fel nézegeted a telefonom?! Attól, hogy párszor megtörtént a dolog, az még nem megcsalásnak számít! – hát ezt nem hiszem el...

- Takarodj innen... TAKARODJ! – üvöltötte anya. Apám felszegett orral az ajtóhoz sétált. Édesanyám zokogni kezdett, én pedig próbáltam minél jobban magamhoz ölelni. Sosem szerettem, ha sír... De most zokogott.

- Nem is tudom, hogy miért voltam veled – nevetett fel a férfi – Sosem adtál nekem olyat, amire szükségem volt. Egyetlen fiam van, az is buzi. Szerencsétlen ez az egész. Nem értek ti semmit sem... Frankie – ejtette ki gúnnyal a nevem – Te meg csak maradj anyucival. Hátha lehet még unalmasabb életed – nevetett fel megint, majd kiment az ajtón. Haragudtam rá. Nagyon. Főleg azért, mert ezt tette anyával. De... De nem bírt elfogadni? Így jobban belegondolva, egy ideje már elég rideg volt velem. Sok ideje ölelt meg, az utolsó is hónapokkal ezelőtt történt, mikor megijedtem a sötéttől. Azóta nem igazán beszéltem vele. Valahogy mindig jobban anyával cseverésztem. Nem fogadott el. Nem is akart. Szégyellt engem. Most pedig otthagyott egy összetört anyával és egy csalódott lélekkel engem. De... A fülemben csengettek Brendon szavai...
❝Te úgy lehetsz a legboldogabb, ha egyedül vagy❞
❝Remélem annak a srácnak is fel fog nyílni a szeme és rájön, hogy feleslegesen bassza el az idejét rád.❞
❝Mert te egy idióta, sértődős, antiszociális, seggfej gyerek vagy!❞
❝Mindig egyedül leszel. Ezt sose felejtsd el❞
Valahol megértettem apát. Persze, csak a véleményét rólam. Sosem voltam egy olyan ember, akiben lehet valami pozitívum is. Sosem leszek az. Mindenki feleslegesen fecséreli rám az idejét. Az lesz a legjobb, ha egyedül leszek.
❝Mindig egyedül leszel. Ezt sose felejtsd el❞