ᴛʜʀᴇᴇ ᴄʜᴇᴇʀs ғᴏʀ sᴡᴇᴇᴛ ʀᴇᴠᴇɴɢᴇ

hetedik.

Új barát...

A falhoz dőlve iszogattam a kólám és figyeltem a többieket, ahogy jópofiznak Brendonnal. Biztosan felmerülhetett a kérdés, hogy mégis hol a jó francban lehetek... Egy Halloweeni bulin. Azon a Halloweeni bulin, igen. Sikerült a barátomnak elrángatnia erre, de egyre jobban kezdem megbánni. Ülnek a kanapén és nevetnek Bren viccein. Közben szól valami tömegzene, aminek semmi ritmusa sincs. A lényege, hogy valamelyik szobán kössenek ki a táncukkal. Vannak azok az egyedek, akik rázzák magukat erre a szarra, meg azok, akik Brent veszik körül. Nincs kedvem ehhez az egészhez...
Helyes volt a gyanúm, miszerint Mikey Way Gerard Way testvére. Utánanéztem a srác instáján, ahol feszített a 'gyilkossal'. Szóval, ez már biztos. Már csak kérdezősködnöm kéne a gyerektől, hogy előrébb jussak pár megválaszolatlan dologgal kapcsolatban. Akciózok, igen!
Amúgy, Pansyt nagy szívfájdalommal hagytam otthon. Igaz, csak három óránk volt ismerkedni, de máris megkedveltem a szőrmókot. Mindig követett engem, hozzám bújt... Én voltam abban a pár órában a világ számára szerintem. Nagyon aranyos volt...
Arra eszméltem fel a nagy bámészkodásomból, hogy érdekes emberek jönnek be a helyiségbe. Mikey, Pete, Patrick és az utolsót azt hiszem Tylernek hívták. De hogyan menjek oda? Nem tudok ismerkedni. Valamit beszélni kezdtek és szétnéztek a szobában. A tekintetük rajtam állapodott meg. Elköszönt a barátaitól, majd odajött hozzám. Persze, nekem dobogott a szívem, mint a kurva élet, de ez ekkor senkit sem érdekelt. Ideért hozzám, majd a maga közömbös arcával köszönt:

- Szia, Mikey vagyok! – nyújtotta a kezét én pedig elfogadtam a gesztust.

- Frank. Azt hiszem, nem nagyon ismerjük egymást – jó kezdés. Büszke vagyok magamra!

- Jó a feltételezésed – biccentett – Ismered a bátyámat, ugye? – hujuj... Szinte nekem semmit sem kell csinálnom.

- Hát, életemben egyszer találkoztam vele.

- Azt állította, hogy ismer. Így gondoltam, összebarátkozom veled – vont vállat. Első benyomásra laza.

- Akkor barátkozzunk – próbáltam mosolyogni. Valami olyasmit sikerült produkálnom. Ez a mondat mondjuk a fejemben jobban hangzott. Baszki, órákat fogok venni ismerkedésből.
Amíg itt voltam a bulin, tök jókat beszélgettem Mikeyval. Kiderült, hogy ő is gitározik, szóval ezt a témát jól átrágtuk. Majd jött a suli, hobbi... Mikey laza, jófej, becsületes és nem utolsó sorban nagyon higgadt is. Kétszer láttam az este folyamán mosolyogni, pedig állítása szerint nem igazán szokott. Mindenről beszéltünk, kivéve Gerardról. Majd talán máskor...
Már fél egy is elmúlhatott, mikor úgy döntöttünk, hogy menni kéne. Keresni kezdtem Brendont. Egy ital társaságában találtam meg Dallonnal. Ezek után remélem nem is jön velünk haza... Odamentem hozzá, de elzavart, mivel valami nagyon fontos beszélgetésben volt Dallonnal. Akkor basszák meg... Minek vagyok én? Ott van neki Dallon. Majd ő meghallgatja a baját, és kihúzza a szarból. Én már nem kellek ide.
  Kissé csalódottan tértem vissza Mikeyhoz, aki egyből tudta, hogy mi történt. Telepata.

- Hidd el, tudom, hogy milyen – csóválta a fejét.

- Honnan van tapasztalatod? – dugtam zsebre a kezem.

- Nem tudom, hogy ismered-e Petet. Általában egy másik barátommal, Patrickkal van és akkor én nem is létezem... – sóhajtott fel.

- Sok dologban hasonlítunk – mosolyodtam el.

- Még lehet több is van – mondta selytelmesen...
Szimpatikus...