You are my Hope! (Yoonseok/Sope ff.)

Part 17

"Ezek után már nem igazán beszélgettünk, csak pakoltunk, végül éjfél körül ágyba kerültem én is.

Majd csak túléljük valahogy..."

A reggel a szokottnál is hamarabb érkezett el, és a szokottnál is fáradtabb voltam. Nagy szenvedések és kapkodások árán ugyan, de sikerült időben beérnem. Eléggé nyúzott lehett az arcom, ugyanis drága barátaim egyből ezzel fogadtak.
-Te jó ég! Mit csináltál az éjszaka? -támadott le egyből Nam, és sokat sejtő arcal méregetett.

-Ne nézz így! Anyám áthívta egy régi barátnőjét az egész családjával vacsorára és sokáig pakoltunk miután elmentek.

-És ezért lennél ilyen nyúzott?

-A francokat! Mégis kivel álldotta meg az ég anya legjobb barátnőjét? Min Yoongival!

-Te Min Yoongival vacsoráztál?! -akadt ki Jungkook, aki idő közben keveredhetett oda hozzánk.

-Hidd el, nem önszántamból...

-Huh, haver, az igen...

-Hagyjuk, megvolt, túléltük, és remélem nem mostanában lesz a következő.

-Következő?! -lepődött meg Jimin.

-Igen, anyáék nagyon jó barátnők, és most, hogy viszonylag közel lakunk hozzájuk, szeretnék bepótolni az éveket, vagyis elég sokat lesznek együtt.

-De Hope, ez nem jelenti azt, hogy nektek is kell. -próbálkozott Namjoon.

-Én is ebben reménykedem, de anyánál ezt soha nem lehet tudni. Jól esik neki, hogy visszakapta a barátnőjét, és van vele valaki rajtam kívül. De mindegy is, inkább menjünk órára.

-Ez egy jó ötlet. Így is késésben vagyunk. -helyeselt Kook.

Ezzel elváltak útjaink, és ki-ki ment a saját terme felé. Én Jiminnel tartottam és még fejben átismételtük a lépéseket, ameddig a táncteremig értünk.

Az óra szerencsére most hamar eltelt, és még Ms. Jenny is megdicsért minket, szóval egy igazán szerencsés és jó hangulatú óra volt.

-Huu ez jó volt. Egyszer sem rontottam! -lelkendezett Jimin.

-Nem volt rossz, de azért voltam már jobb is. Sőt...

-Ugyan Hobi, túl szigorú vagy magadhoz! Nagyon jó voltál! Hidd el nekem! -mosolyodott el kedvesen.

Én csak egy nem túl őszinte mosollyal tudtam díjazni a lelkesítését, majd inkább hanyagoltuk a társalgást, mivel jóformán képtelen voltam rá.
Nap végén ezt szóvá is tették.
-Hope, nem tudom mivan veled, de rossz rádnézni. Tudom, hogy nem a legjobb a helyzet Yoongival meg nem csak vele, de ez így akkor sem jó. Kérem vissza az életvidám, mindíg mosolygós Hoseokomat! -esett nekem Namjoon.

-Igaza van Hobi. Én nem ilyennek ismertelek meg, de az az éned sokkal jobban tetszik a mostaninál -szált be Jimin is- mondtam, hogy ha úgy van, nekem bármit elmondhatsz, és próbàlok segíteni, de így nem tudok.

-Neki is lehet rossz napja...
Attól még, hogy nem mindíg mosolygós és jókedvű, nem dől össze a világ. Persze, én is jobban szeretem, amikor olyan, de nem lehet mindíg az -próbált megvédeni Kook.

-De Jungkook, lassan egy hete rossz napja lenne? -kérdezett vissza Joon.

-Lehet. Azért elég sok minden történt vele az elmúlt pár héten.

-Srácok...
Köszi, de én is itt vagyok, és hallok mindent. Tény, hogy mostanában nem vagyok önmagam, de valóban elég sok változás történt az elmúlt pár héten, és kissé elfáradtam. Ennyi az egész.

-Te tudod Hobi... -próbálkozott Jimin.

-Ha nem haragszotok én most el is indulok haza.

-Persze, menj csak. -engedett el Kook.

-És pihendd ki magad! -utasított Jimin.

-Majd igekszem -húztam eröltetett félmosolyra számat -akkor holnap. Sziasztok!

-Szia! -mondták szinte egyszerre, majd elindultam haza.

Útközben szokásomhoz híven zenét hallgattam, és elmerültem a gondolataimba. Az út viszonylag gyorsan eltelt, és csak arra tudtam gondolni, hogy amint haza érek lefekszem aludni. Ezen reményeimmel nyitottam ki az ajtót, de amit ott láttam, azt nem akartam elhinni. Ez csak valami nagyon rossz vicc, ugye? Amint beléptem az ajtón, szó szerint belebotlottam Min Yoongiba. Mi a francot keres ez itt már megint?
-Most komolyan, nincs jobb dolgod, mint állandóan körülöttem legyeskedni?!

-Talán nem örülsz, hogy az egész délutánt velem töltheged? -játszotta a szomorút Yoongi.

-Na, csak nem engem fogadtak fel bébicsősznek melléd? Törpe -vigyorogtam gonoszul.

-Tudod kit hí...-kezdett volna bele, de anya beért a szobába, ezzel félbeszakítva őt.

-Szia Hobi! Látom már találkoztatok Yoongival. Az a helyzet, hogy Hwasának kell egy kis segítség, és úgy gondoltuk, hogy úgyis ismetiek és jóban vagytok egymással, átjöhetne Yoongi is, és akkor mindkettőtöknek lenne társasága. -mosolygott kedvesen anya.

-Hát hogyne...
Puszipajtások vagyunk, ugye Yoongi? -hallatszott az irónia a hangomban, de Yoongi még rá is játszott.

-Még szép, hogy azok vagyunk! A suliban is mindíg együtt vagyunk, és nagyon jól kijövünk. Tessék csak anyukámmal a munkájukat végezni, mi elleszünk -mondta egy angyali vigyorral a képén. Képzelhetitek mennyire volt őszinte...

-Ennek nagyon örülök! Akkor hagylak is titeket, jó szórakozást -mosolygott anya ismét, majd eltűnt a szoba irányába.

-Gratulálok. Most bámulhatjuk egymás képét egész délután -mondtam a lehető legkevesebb életkedvvel.

-Ugyanmár, jó buli lesz -rámkacsintott, majd elindult az emeletre, a szobám irányába.

Így történt, hogy az egész délutánt Min Yoongival töltöttem a szobámban...

3:10
Sziasztok!
Először is, Boldog Új Évet mindenkinek így utólag is. Tudom, nagyon eltűntem, de az előző "részben" kifejtettem kicsit ennek okait. Ehhez a részhez pedig annyit fűznék csak hozzá, hogy már nagyon régóta készült, és néhány álmatlan éjszakának köszönhetően jött létre. Szóval ha valami nagyobb fogalmazási és/vgy helyesírási hiba van benne, nézzétek el, hajnali 3-kor fejeztem be😅 (bár átnéztem, de ez nem jelent semmit. Na mindegy.)
Nem is húzom tovább a szót, remèlem tetszik majd ez a rész is.  Mégegyszer bocsánat a nagy kihagyásért, és a következő rész (ugyan ezen okok miatt) nem tudom mikor készül el.
További szép napot mindenkinek💜