You are my Hope! (Yoonseok/Sope ff.)

Part 7

Útközben a kedvenc zenéimet hallgattam, és a gondolataimba merültem. A tegnapi eset után egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy el akarok menni. Többször is megfordult a fejemben, hogy irányt változtatok, és elleszek a városban ameddig vége nem lesz, és anyának csak annyit mondok, hogy nem tetszett, és mégsem akarok oda járni. Nem szeretek neki hazudni, de ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Aztán belém nyílalt a bűntudat, hogy mégis hogy gondolhattam ilyenre. Elvégre ez az álmom, és a fenébe is...Attól még, hogy apám így járt, és elcseszte a karrierjét, nem jelenti azt, hogy rám is ez a sors vár. Sőt...Így, hogy ezt tudom, mindenképpen az lesz a célom hogy bekerüljek, és bebizonyítsam apámnak, hogy lehet ezt máshogy is. Mire gondolatmenetem végére értem, oda is értem a sulihoz. 

-Hát te? -kérdezte egy meglepődött, de ismerős hang. Azonnal a hang irányába fordultam, és találkoztam rég nem látott barátom örömteli tekintetével.

-Neked is jó reggelt -jegyeztem meg tettetett sértődéssel, hogy még csak köszönni sem köszönt nekem.

-Jól van na...Csak megleptél. De akkor jó reggelt! mit keresel te itt? 

-Ezt talán neked kéne tudnod. Elvégre az igazgató nem hiszem,  hogy látnok lenne, és valahonnan megtudta az elérhetőségemet, és az információt, hogy tervben van az hogy itt tanuljak. -néztem sokat sejtően barátomra.

-Jó, talán elszóltam magam. De nem gondoltam volna, hogy eljössz.

-Miért ne jöttem volna? Mondtam hogy érdekel.

-Ez igaz. Hát akkor légy üdvözölve köreinkben! -villantott egy 1000 wattos mosolyt, amivel a lányokat is magába bolondítja. -De most mennem kell, mert órám lesz. Te hova mész?

-A táncterembe.

-Tudod merre van?

-Igen, kaptam útbaigazítást.

-Rendben, akkor szünetben találkozunk. Szia!

-Szia!

Ezzel el is tűnt a tömegben, én pedig elindultam a táncterem felé. Bár pontos és egyértelmű utasításokat kaptam, nem is én lennék Jung Hoseok, ha nem tévedtem volna el odafele. kétségbeesetten forgolódtam a folyosón, amíg egy rózsaszín hajú fiú meg nem szólított.

-Szia! Látom nem igazán vagy a helyzet magaslatán. Tudok segíteni? -mosolygott kedvesen.

-Igen! A tánctermet keresem. Meg tudnád mondani, merre találom?

-Én is épp oda tartok. Mennyünk együtt.

-Rendben, köszönöm! -hajolok meg előtte.

-Egyébként Jimin vagyok. Park Jimin.

-Én Hoseok. Jung Hoseok. Örülök, hogy megismerhetlek Jimin!

-Részemről a szerencse.

Végigbeszélgettük az utat Jiminnel, és azt kell hogy mondjam, nagyon rendes gyerek! Ő is a tánc tagozaton tanul, és neki is az az álma, hogy egy híres banda tagja lehessen. Mikor odaértünk, Jimin elköszönt, és elment átöltözni, én pedig helyet foglaltam az egyik széken. 

-------------------------------------------------

Na sziasztok!
Itt is lennék a következő résszel.
Kicsit megcsúszva ugyan, de kész van.
Nem lett a legjobb, de remélem tetszik nektek, és az esetleges hibákért bocsánat 😅
Ha tetszett csillagozz és kommentelj!
Szép napot!😘