You are my Hope! (Yoonseok/Sope ff.)

Part 8

Néhány percel később a tanár is megjelent, és elkezdte az órát. Nem tűnt egyszerűnek, de már próbáltam ezeknél nehezebb elemeket is. Az óra végén a tanár elköszönt tőlünk is, és a diákoktól is, majd távozott a teremből. A diákokon látszott, hogy nagyon elfáradtak, amit megértek, ez tényleg nem volt egy könnyű koreo. Óra végén Jimin odajött hozzám, és mosolyogva így szolt:
-Na, hogy tetszett?

-Nagyon tetszett! Ügyes voltál!

-Köszönöm -jött zavarba- ,de ez messze nem volt jó. Nagyon nehéz ez a koreo, és egyszerűen képtelen vagyok megtanulni.

-Az biztos, hogy ez nem egyszerű, de akkor is ügyesen csináltad. Emiatt soha ne légy szomorú! -bíztattam a rózsaszín hajút.

-Köszönöm, Hoseok!

-Szólíts Hobinak. A szüleim szoktak Hoseoknak hívni, amikor mérgesek rám. Még a végén azt hiszem ők vannak itt. -nevettem.

-Rendben, Hobi! -mosolygott ő is.
-Most viszont mennem kell, mert el fogok késni a következő órámról.

-Nekem is mennem kell, még találkozom az egyik barátommal.

-Oké. De látjuk még egymást, ugye?

-Persze! Ha osztálytársak leszünk, akkor nagy valószínűséggel látjuk még egymást. -kacsintottam rá. Erre Jimin márcsak egy mosollyal válaszolt, aztán elköszönt, és elment. Én is elindultam kifelé az udvarra, amikor nekimentem valakinek.

-Hé! Nem látsz a szemedtől?

-Bocsánat! Nem figyeltem!

-Azt látom. Pedig jobban tennéd, ha néha az orrod elé figyelnél.

-Majd igyekszem...-mondtam cinikusan.

-Remélem is...

Azzal tovább ment. Ekkora egy beképzelt barmot...Folytattam utam az udvar irányába, közben végig az elöbbi jelenet volt a fejemben. Ez a srác, nemsemmi az biztos. De úgy látszik ez nagyon nem az én napom, mert elmélkedésemből ismét egy koccanás zökkentett ki.

-Bazdmeg! -adtam hangot véleményemnek.

-Neked is szia, Hobi. -gúnyolódott Namjoon.

-Nam, az ég áldjon meg vagy három zsák krumplival...

-Jesszus Hobi, minden oké? Kissé gondterheltnek tűnsz...

-Kb. 2 perce mentem neki ugyan így egy srácnak, és nem hiszem el, hogy ekkora egy balfasz vagyok, és nem vagyok képes a lábam elé figyelni.

-Csak ennyi baj? -nevetett fel hangosan -Mégis kinek mentél neki, aki ennyire felzaklatott?

-Mit tudom én... Valami kék hajú, beképzelt bunkónak.

-Óh, vele ne foglalkozz -legyintett -ő Min Yoongi, ő ilyen. Magának való.

-Nagyszerű...

-De mesélj, hogy tetszett a táncóra? -váltott gyorsan témát barátom.

-Jó volt.

-Kicsit bővebben?

-Tetszett. Megismertem egy rózsaszín hajú srácot, Jimint, vele beszélgettem egy keveset.

-Ismerem a srácot, rendes gyerek. És a választásban segített? -nézett sokat sejtően rám.

-Igen, bár ebben az órának kicsit több szerepe van, mint Jiminnek. -néztem csúnyán barátomra, amitől elnevette magát. -Mostmeg mit nevetsz?

-Így úgy nézel ki, mint egy mérges kiscica. Nagyon aranyos. -simogatta meg fejemet.

-Jajj hagyj már Joonei! -tettem sértődötten keresztbe a kezeimet.

-Mostmeg mint egy öt éves, akitől elvették a nyalókáját. -nevetett tovább.

-Elmész te a tudod hova...-nyújtottam ki rá a nyelvem, amikor egy ismerős hangot hallottam meg magunk mögül.

-Igen érett viselkedés, mit ne mondjak -mondta gúnyosan.

-Már megint te? Hogy kerülsz ide?

-Már ne is haragudj, én ide járok, te idióta! Inkább te mit keresel itt? Tudtommal idegenek nem tartózkodhatnak az iskola területén. -vágott vissza.

-Nem vagyok idegen! Jövőhéttől ide járok. -villantottam egy mosolyt.

-Komolyan? -vágott közbe Nam, aki eddig csandben figyelte az eseményeket.

-Komolyan! -bólintottam.

-Ez nagyszerű! -csillogtak a szemei.

-Hurrá, mégegy kreténnel több...-forgatta meg szemeit.

-Hát látod -vontam vállat. Erre csak sarkon fordult, és eltűnt a tömegben. Namjoonból pedig kitört a nevetés, ismét. -Te meg mit nevetsz már megint?

-Olyan vicces volt, ahogy kiosztottad a "nagy Min Yoongit".

-Örülök, hogy ennyire tetszett, de mond csak, nincsen egészen véletlenül valami dolgod? Mondjuk órára menni?

-Jajj Hobi ne legyél már ilyen. Inkább nevess te is! Jót tesz.

-Majd nevetek, ha lesz rá okom. De most mennem kell, már várnak.

-Nézzenek oda milyen híres ember vagy -parodizált barátom.

-Te pedig egy barom vagy... Na szia!

-Szia! Ja és Hobi...

-Igen?

-Nézz az orrod elé, ma már ne menj neki senkinek és semminek!

-Ha-ha, nagyon vicces vagy...

-Tudom

-Na szia!

-Szia!

Még hallottam ahogy Namjoon nevet, aztán kiléptem az iskola kapuján, és elindultam haza.

--------------------------------------------------
Sziasztoook!
Tudom, hogy nagyon elcsúsztam, és régen volt rész, de se időm, se ihletem nem volt.
De most itt van, és remélem tetszik!
Az esetleges hibákért bocsánat!
Ha tetszett csillagozz és kommentelj!
Szép napot!😘